Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

4. füzet - I. Halmi Gyula: Az aradi csatornaszennyvíz tisztító telep

7 4. A tisztítás sikerének megállapítása a kémiai vizsgálatok alapján. Ha valamely szennyvízszűrőtelep tisztító hatásának megítéléséről van szó, mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogy mi a sikeres tisztítás, tehát mi az a minimum, midőn a tisztítást még eredményesnek mondjuk ? Általános szabályok e tekintetben nem lehetségesek. A szennyvíz természete, minősége, továbbá a szennyvíztisztítás czélja és a helyi viszonyok itt mind számbaveendők. Néhány általános követelményt nem tekintve, úgyszólván esetről-esetre más és más mértékeket kell megszabnunk. Más követelésekkel kell föllépnünk pl. ott, a hol a tisztított szennyvizet befogadó élővíz kis mennyiségű és csak csekély mértékű hígítást biztosít és ismét mások a követelések ott, a hol bőséges hígításról van szó stb. Ha azt vizsgáljuk, hogy minő volt az aradi szennyvízszűrőtelep tisztító hatása kémiai tekintetben, akkor az első kérdés természetesen az, hogy kémiai tekintetben mi lehet a sikeres szennyvíztisztítás czélja és hogy minő sajátságokban és adatokban jut ez kifejezésre? Az eredeti szennyvíz rendszerint erősen zavaros, sok rothadó lebegő anyagot és szennyet tartalmaz, telítve van rothadó szerves anyaggal, sok szerves nitrogént és ammóniát tartalmaz, állás közben erősen rothad, bűzlik. A tisztítóhatás ilyen szennyvizek esetében kémiai szempontból két tekintetben kell, hogy sikeres, illetve teljes legyen : a szennyvízből először is el kell távolítanunk minden lebegő szenynyet, másodsorban pedig a szennyvíz rothadóképességét kell megszüntetnünk. A tisztított szennyvíz mindenesetre a lehetőségig tiszta, színtelen és szagtalan, illetve földesszagú legyen, utólag ne rothadjon, kénhidrogént nyomokban se tartalmazzon, fölszinén penész ne keletkezzék, állás közben nyálkás hulladék ne váljék ki, a víz oxigénfogyasztása csekély legyen s ha nitrogén van a vízben, ez lehetőségig teljesen (salétromsavvá) oxidálva legyen. Ilyen föltételek megállapítása esetén tulajdonképen nem abszolút tisztításról szólunk, mert hiszen ez azt is föltételezné, hogy a szennyvízben oldott ásványi anyagok mennyisége, ha már nem is fogy, de legalább ne gyarapodjék. Talajszűrés esetében azonban ez lehetetlen követelés, mert a talajból az átszűrődő szennyvíz többet-kevesebbet kiold, fölvesz, a szennyvíz tehát a talajt kilúgozza. Az aradi szennyvízszűrőtelepen a tisztítás sikerességének megállapításakor tehát a külön, sajátos helyiviszonyok figyelembe vételével a következő föltételeket kell megszabnunk : A szűrőterületről elfolyó tisztított szennyvíz tiszta, üledéktől mentes, színtelen, szagtalan, illetve földesszagú legyen, a rothadás és penészkeletkezés jelenségeit ne mutassa, rothadó szerves anyagot és szerves nitrogént egyáltalán ne, ammóniát legföljebb nyomokban tartalmazzon. Azokat az oldott ásványi anyagokat (főleg a kloridokat), melyek bár a szennyezés következtében jutottak a vízbe, de nagyfokú oldhatóságuk miatt el nem távolíthatók, nem kifogásolhatjuk. Az ilyen szűrt szennyvizet, ha még oly kemény is, illetve ha oldott anyagtartalma a talajon való átszűrődés következtében még oly nagy is, - sikeresen tisztítottnak mondhatjuk. E szempontok figyelembe vételével a tisztítóhatást a kémiai vizsgálatok alapján minden egyes alkotórészre külön-külön a következőkben állapíthatjuk meg: a) Külső sajátságok. Az eredeti szennyvíz minden vizsgálatkor erősen zavaros, szennyesszürke, ürülékszagú és még 10—15 nap után is rothadó volt. A tisztított szennyvizek csak egyes esetekben voltak tiszták, sárgaszínűek, földesszagúak és utólag nem rothadok. Ellenben több esetben külsőleg teljesen az eredeti szennyvízhez voltak hasonlók: szennyesbarna színük, rothadt ürülékszaguk, rothadásuk