Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

4. füzet - I. Halmi Gyula: Az aradi csatornaszennyvíz tisztító telep

6 Az elemzés adatainak részletes tárgyalására külön pontban térünk ki, azonban általánosságban már itt is meg kell jegyeznünk, hogy a 8 izben végzett vizsgálatok közül 6 esetben az I. sz. aknából kifolyó tisztított szennyvíz tisztítása úgyszólván teljesen sikertelen volt. Ez kétségtelenül annak a körülménynek tulajdonítható, hogy a szűrőterület öntözésekor a sikeres szennyvíztisztításhoz szükséges követelményeket figyelmen kívül hagyták. A szennyvíztisztítást talajszűrés esetén a talajban mikroorganizmusok végzik, melyek a szennyező szerves anyagokat a levegő oxigénjének fölhasználásával fölemésztik, földolgozzák. Ez a tisztítóhatás velejében megegyezik a mesterséges biológiai szennyvíztisztításkor végbemenő folyamattal. Az öntözés, illetve talajszűrés alkalmával azonban a szennyvízben jelenlévő szerves anyagok oxidácziója nem rögtönösen megy végbe. Midőn a szennyvíz a szűrőtalajba behatol, először is adszorpcziós jelenségek lépnek föl. A talaj a szennyvíz szerves anyagait először is magához ragadja, ép úgy, mint ahogy az a biológiai szűrőtestekben történni szokott, majd az így visszatartott, mintegy lerögzített anyagokat a baktériumok földolgozzák, mihez természetesen szükség van arra, hogy elegendő idő és főként elégséges levegő álljon rendelkezésre, mivel a tisztítást aerob baktériumok végzik, melyek működéséhez oxigénre, illetve levegőre van szükség. Ha tehát a szűrőterületet szennyvízzel elárasztottuk, akkor utána időt kell hagynunk, hogy a talajba juttatott anyagokat a szűrőterület földolgozhassa, vagyis addig, a míg ez meg nem történt, a szűrőterületre nem szabad újabb szennyvizet folyatnunk. Ha ezt a két föltételt nem tartjuk meg, tehát lia a talaj erősen átnedvesedett, vagy ha a szürőterületet egymásután többször elárasztjuk szennyvízzel és vele túlterheljük : akkor a fölös mennyiségű szennyvizet a talaj nem képes földolgozni és megtisztítani. A folyton utánafolyó szennyvíz miatt, mely a szerves anyagokat egyszerűen tovamossa, az adszorpczió a talajban nem következhetik be, viszont pedig a mikroorganizmusoknak vagy szennyvízbaktériumoknak sincsen idejük és levegőjük ahhoz, hogy elszaporodjanak és a túlságos mennyiségű szerves anyagot föléljék úgy, hogy ilyen esetekben a szennyvíz a túlontúltelített talajon jóformán minden tisztítás nélkül egyszerűen csak keresztülfolyik. A 8 közül a föntebb említett 6 esetben talált sikertelen tisztítás tehát csakis annak tulajdonítható, hogy a szennyvízszűrés alkalmával e szempontok nem részesültek kellő figyelemben. Az aradi szennyvízszűrőtelep vezetőségének 1907. évi mérései szerint a két lefolyó aknából 9 hónap alatt összesen 60597 m

3, egy év alatt tehát kereken 80800 m

3 szennyvíz folyt le a szűrőterületről az élővízcsatornába. Ha fölteszszük, hogy a két aknából egyenlő mennyiségű tisztított szennyvíz folyt ki, akkor az I. sz. aknára évi 40400 m

3 vízmennyiség jutna. A szűrőteriilet anyagforgalmának megállapításakor ezt a vízmennyiséget veszsziik alapúi. Az aknából lefolyt tisztított szennyvízminták elemzéseinek átlagértékeiből kiszámított alkotórészmennyiségeket és %-os eloszlásukat (melyeket föntebb az eredeti szennyvízre megadtunk) ismétlések elkerülése végett csak alább, a szűrőterület anyagforgalmának ismertetése kapcsán fogjuk fölsorolni és taglalni. 3. A II. sz. aknából kiömlő tisztított szennyvíz összetételi adatait a III. sz. táblázat tartalmazza. Az adatokból az tűnik ki, hogy tisztításról, még pedig csak részleges tisztításról, itt csak 3 esetben lehet szó, minek okául ugyanazokat a körülményeket kell tekintenünk, mint amelyeket a 2. pont tárgyalása során kifejtettünk.