Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

2. füzet - I. Péch Béla: A Recsina szabályozása

146. A munkákat létesítésük óta a legdicséretesebb módon jókarban tartják s időről-időre kiegészítik. Ennek már is megvan a kedvező hatása. A gátak részleteit a 35. sz. rajz láttatja. A Recsina alsó szakaszának rendezése. A papírgyári gáttól lefelé a tengerig terjedő alsó Recsinaszakasz folytonosan hordalékkal telik be. A meder itt a susáki hídon felül 6%o, alatta pedig csak 2°/oo esésű. Hozzájárul még az is, hogy a meder három beépített vízimalom érdekében hat ágra oszlik s a víz lefolyását több helyen czélszerűtlenül beszögellő építkezések zavarják. Nem csuda hát, hogy az 1898. október 19-iki katasztrofális árvíz olyan nagy hordaléktömeget rakott le a papírgyárnál lévő sziklaszorulattól majdnem a vasúti viaduktig, hogy átlagban 2 méterrel, sőt helyenkint 3 méterrel megemelte a feneket és okozója lett a fentebb már ismertetett károknak. Fiume város hatósága a fenyegető állapot megszüntetésére azonnal megtette a lépéseket, nevezetesen a m. kir. földmívelésügyi minisztérium által három részben kiutalt, összesen 26,542-06 К államsegély felhasználásával a hordaléktömeg eltávolításához fogott. Elsősorban is a balparti malomárkot törekedtek kiemelni, hogy a Recsina vize arra elvezethető, s így a főmeder vízmentesíthető legyen. E pénzen összesen mintegy 11.100 m

3 anyagot emeltek ki s szállítottak el 1898. november végéig. Csakhamar kiderült azonban, hogy a város az ő szervezetével a fenyegető veszélytől meg nem szabadulhat és így a kormányzóság az államhatalomhoz fordult orvoslásért. A m. kir. földmívelésügyi miniszter rendeletére az I. kerületi m. kir. kultúrmérnöki hivatal elkészítette a szükséges tervet, mely szerint a papírgyár felsővégétől (19-J-75 szelv.) a susáki hídig (6 —(— 75 szelv.) terjedő szakaszon még 24.684 m

3 hordalék kiemelése és elszállítása volt szükséges, minek költségét 74.052-30 K-ra irányozta elő. A szabályszerű versenytárgyaláson beadott egyetlen ajánlat alapján a szerződést 67,232*20 К ajánlati árral Melocco L. budapesti vállalkozóval megkötötték s, neki a munkát aug. 8-án át is adták. A munkát a kultúrmérnöki hivatal műszaki vezetésével a vállalkozó az őszi áradások közelségére és a helyzet veszélyességére való tekintettel a legnagyobb erőkifejtéssel indította meg. A munkahelytől a tengerig munkapályát építettek. A vizet a meder eltöltésével a balparti malomárokba, egyesülésük alatt pedig átmetszés segélyével a Fiumarába terelték. Éjjel-nappal, ünnep- és vasárnapokon át is megfeszített erővel dolgoztak. De az 1899. szept. 16/17. éjjel 12

1/a órakor olyan váratlanul és hirtelenül lepte meg az áradás, hogy az összes munkaeszközöket, waggonokat, sineket és hidakat elsodorta, belőlük megmenteni semmit se lehetett s a munkás seregnek is alig volt ideje puszta életét megmenteni. Mindezekre való tekintettel a földm. min. az 1899. decz. l-ben megszabott építő határidőt 1900. évi nov. l-ig meghosszabbította, a fiumei kir. kormányzó pedig 10.000 К kártérítést és a munkának gyors bevégzése esetére 12,000 К jutalomdíjat engedélyezett. A munka a tavaszi áradások elvonulása után 1900. július 26-án megindult s szeptember 26-ikán készen lett. Érdekes, hogy e munkákkal kapcsolatosan a mederből kiemelték a papir-