Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - V. Apró közlemények

'266 Érdekes ezeknek a nagy követeléseknek a magokolása. A nagybirtokosok Graatz charlottenburgi műegyetemi tanár szakvéleménye alapján azt mondják, hogy homoktalajban talán elég, ha a talajvíz színe csak 50—80 cm.-nyire van a talaj színe alatt, de agyagtalajban ez nem megfelelő. Szerintük agyagtalajban legalább l'ö—2'0 m. mélyen kell lenni a víznek a felszín alatt, mert különben hűti a talajt, a növényi életet lassítja és intenzitását is csökkenti. Igazolták, hogy az ilyen hűtött talajban a termés kisebb, mint azelőtt volt. Amint ezt a talaj hűtő elméletet felfedezték — amelyet különben a porosz vízépítő mérnökök tagadnak, a gazdák azonban esküsznek rá — valóságos lavinája indult meg a pöröknek. Még olyan 2'3 km. távol fekvő területek is kártalanító követeléseket jelentettek be, a melyek több mint 10 m.-rel magasabban vannak a duzzasztott víz színe fölött. Nyilvánvaló, hogy ezekben az évtizedek óta folyó bonyodalmas, nem eléggé kézzelfogható alapon nyugvó kérdésekben végre tabula rasat kellett csinálni. A legfelsőbb bíróság, a Reichsgericht, sokáig függőben tartotta döntését. Végre az első felérkezett percsoportra vonatkozóan az 1912. évi márczius hó 12-én hozott ítéletében következőleg döntött, (a Centralblatt für Wasserbau und Wasserwirtschaft 1912. áprilisi száma szerint) : Az Odera csatornázását és a folyó vizének felduzzasztását törvény alapján hajtották végre. Ez az 1888. évi törvény nem tartalmaz intézkedést a kártalanításokra vonatkozóan. Azért a kártalanító követelések elesnek. Vagyis a gordiusi csomót erőszakos módon vágták szét. Az ítélet megokolása nem jogi alapra, hanem az állam hatalmára támaszkodik. Es kétségtelen, hogy Poroszországban a fegyelem országában ebbe bele is nyugszanak, mert tudják, hogy az állam érdeke a legfőbb törvény. Salus rei publicae suprema lex. Különben az ítélet ridegségét enyhíti, hogy egyidőben az állami költségvetésbe nagyobb összegeket vettek fel-az Odera mentén a duzzasztás előidézte mezőgazdasági károk megtérítésére. Vagyis az állam nem zárkózik el ridegen a tényleges károk megtérítésétől, de a károk nagyságát maga egyoldalúan állapítja meg ós nem engedi, hogy esetleg fiktiv követelések alapján az államot fejős tehén gyanánt használják ki. A jelenleg folyamatban lévő Odera-csatornázáskor (a Neisse folyó torkolatától Breslauig) már a legnagyobb óvatossággal járnak el. A talajvizeket kiterjedt kúthálózat segélyével már 4—5 évvel a duzzasztás megkezdése előtt rendszeresen és hitelesen észlelik. Ezenkívül a tervezéskor a lehető legnagyobb gondot fordítják a párhuzamos lecsapoló-árkokra és egyéb olyan intézkedésekre, amelyekkel a szivárgó vizek káros hatását lehetőleg megfőzhetik. 2. A Dortmund-Ems-csatornán és a csatornázott Emsen. Itt már sokkal nagyobb óvatossággal jártak el, mint annak idején az Oderán. A talajvizek magasságát már előzetesen rendszeresen észlelték és a szivárgás következményeinek kitett területek lecsapolásáról már eleve gondoskodtak. Ennek meg is volt az az eredménye, hogy a kártalanító követelések aránylag sokkal mérsékeltebbek, mint az Oderán. De a kártalanítások most, majdnem 17» évtizeddel a csatorna megnyitása után, még mindig nincsenek teljesen lebonyolítva. Itt megtörtént, hogy az olyan szakaszokon, ahol a csatorna leszállította a talajvíz szinét, emiatt léptek fel jelentékeny kártérítő követelésekkel. 3. A csatornázott Moldván és Elbán. Az előrelátás és a gondosság kifogástalan volt. Az előzetes észleléseket nagyon kiterjedt mértékben hajtották végbe. A tervezéskor a lecsapolásokra a