Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - V. Apró közlemények

a mederben megfeneklett óriási fatörzsek, melyeket nagy tökeemelő hajokkal (17. és 18. kép) szednek ki. A gőzös két pontonja közé veszik a fölemelendő törzset, a darúk és gugorák segítségével fölhúzzák, azután az oldaldarúkkal kiteszik a partra. A gőzös 1000 lóerős és vontatóul is lehet használni ; az emeleten 24 kényelmes berendezésű kabin van fürdőszobákkal és kitűnő konyhával úgy, hogy hivatalos beutazásokra vagy felülvizsgálatok alkalmával is használják. Ezután még a Keokuknál épülő, 300.000 lóerős vízerőtelep munkálatait, a kaliforniai és kanadai nagyszabású öntöző berendezéseket tanulmányoztam, mely eket más alkalommal fogok ismertetni. 1. A kártalanítás kérdése a folyócsatornázásokkal kapcsolatban. (Hivatalos tanulmányúton szerzett tapasztalatok). Csak nagyon mélyen beágyazott folyók csatornázásakor sikerül úgy megszabni a bögék duzzasztott vízszinét, hogy a part szine alatt maradjon. A legtöbb esetben a duzzasztott víz a bögék alsó végén magasabb a partoknál, illetőleg a partokon túli térszinnél. Ilyen helyeken a duzzasztás a talajvíz szinét emeli, a miből rendszerint nagy terjedelmű és bonyodalmas kártérítő eljárások és pörök szoktak származni. Folyamatban lévő és a legközelebbi időre tervbe vett hazai folyócsatornázásainkra való tekintettel talán nem lesz érdektelen összefoglalni, miként alakultak a kártalanító eljárások néhány régebben végrehajtott folyócsatornázáskor, illetőleg csatornánál. 1. Az Oderán. A kártalanítás az Oderán talán a legtanulságosabb, mert itt lévén az első nagyobb szabású német folyócsatornázás, az építés alkalmával még aránylag kevés intézkedést tettek a kártalanító követelések megelőzésére, miért is majdnem hihetetlen mértékben merültek fel. A duzzasztott vízszinek elég magasan vannak megszabva, a .bögék alsó részén majdnem össze esnek a partok színével, sőt helyenkint még magasabbak is. A csatoftiázás végrehajtása előtt a talajvizeket nem figyelték meg. Az építés alkalmával (mintegy húsz évvel ezelőtt) párhuzamos lecsapoló árkokról és egyéb a szivárgó vizek elvezetését czélzó berendezésekről alig gondoskodtak. Főképen ennek volt a következménye, hogy a cosel-neissetorkolati szakaszon. ahol maga a csatornázás csak 13,200.000 márkába került, mintegy 15 millió márka összegű kártérítést követeltek. Ezek a követelések persze nem egyszerre, hanem fokozatosan tűntek elő. A bejelentett károk egyrésze nyilvánvaló volt, az azelőtt művelhető földek elmocsarasodtak. Ilyen nyilvánvaló károkért a porosz kormány már az első időkben mintegy 2 millió márkát fizetett ki és még terjedelmes lecsapoló munkákat végzett. De a károk bejelentése nem szűnt meg, sőt fokozódott. Az első időkben inkább a kisbirtokosok apróbb követelései kerültek bejelentésre, később következtek a nagybirtokosok, az uradalmak óriási összegű kártérítő pörei. * APRÓ KÖZLEMÉNYEK.