Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
6. füzet - I. Kvassay Jenő: A nemzetközi Duna és Magyarország
199 az összes nemzetközi idevágó rendelkezéseknek. Nevezetesen eleget tett az 1857. évi Dunahajózási szerződés 1 21. §-ának, hogy «az illetékek összege ne legyen magasabb, mint amennyi az előállítás ós fentaitás költségeinek fedezésére vagy kamatozás végett megközelítően szükségesnek látszik.» Nemkülönben az 1856. évi márczius 30-iki párisi szerződés XVL czikkének, mely szerint valamennyi nemzetnek lobogója teljesen egyenlő elbánás szerint kezelendő. Mindezek igazolására szolgálnak egyrészt a hajózó illetékekre, kalauz- ós vcmtatószolgálatra kiadót szabályzatok, nemkülönben a 197. és 198. lapokon látható két táblázat, melyek egyike az aldunai zuhatagos szakasz árúforgalmát, a másik pedig az illetékekből befolyt bevételt mutatja ki évről-évre, összehasonlítva ama kiadásokkal és ama hiánynyal, mit a magyar állam e vállalatra reáfizet. VII. Ama nagy érdekeltségnél fogva, mely Magyarországot a Duna hajózásához köti, a következőkben foglalkozunk első sorban a dunatorkolati, illetőleg az európai Dunabizottság kérdésével ós másodsorban az egész Dunahajózás ügyének nemzetközi vonatkozásaival. Tudvalevően az 1856. évi párisi szerződés 16. §. alapján jött létre az európai Dunabizottság, melynek feladatává tették a Duna torkolatának és a szomszédos tengerpartnak a homoktól és egyéb akadályoktól való megszabadítására vonatkozó munkálatok megállapítását és végrehajtását oly czélból, hogy a folyam eme része, nemkülönben a tengernek szomszédos részei a hajózás szempontjából a lehető legjobb állapotba jussanak. A párisi szerződés 17. czikke az európai Dunabizottságon kívül czélba vette állandó parti bizottság szervezését is a parti államok képviselőiből, melynek hatásköre lett volna : 1. a hajózó rendszabályok és a folyamrendőrség szervezésének kidolgozása, 2. bármily természetű, a folyam szabad hajózását gátló akadályoknak eltávolítása, 3. az egész folyó útjában szükséges munkálatoknak elrendelése és végrehajtása, 4. az európai Dunabizottság feloszlása után a Duna torkolata és a szomszédos tengerrészek hajózhatóságának fentartása. Látható tehát, hogy a párisi szerződés két testületet szervezett, u. m. az európai Dunabizottságot ideiglenes és a nemzetközi parti bizottságot állandó hatáskörrel. Az események azonban úgy fordultak, hogy az európai Dunabizottság lett állandó szervezetté, míg a parti államok állandó bizottsága tulajdonképen meg sem kezdette működését, amennyiben az 1857. évi Dunahajózási szerződéshez, melyet Ausztria, Bajorország, Törökország és Württemberg 1857. november 7-én kötöttek, a többi európai hatalmak nem járultak hozzá a 8. §-a miatt, mely a dunai belhajózást egyedül a parti államok hajóinak tartotta fenn. Kilencz évig folytatott már serény munkálkodást a torkolati akadályok elhárítása körül az európai Dunabizottság, midőn 1865-ben szükségét látták az érdekelt nagyhatalmak, hogy egyrészt az elért eredményeket megállapítsák, másrészt a bizottság részére megteremtsék a további sikeres munkálkodásnak az alapját. ^ Franczia szövege megjelent a Reichsf/esetz-Blatt 1858. évfolyamában. 14*
