Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - I. Kvassay Jenő: A nemzetközi Duna és Magyarország

200 E czélból a Duna torkolatának hajózására vonatkozó 1865. évi nemzetközi okiratot (Acte public) dolgozták ki, melyet az 1866. évi párisi konferenczia márczius 28-iki. ülésében elfogadott. Ez a közokirat 22 czikkben szabályozza a munkálatok végrehajtására vonatkozó anyagi jogszabályokat, a hajózó rendszabályokat és a hajózó illetékeket, a hajók veszteglését és biztosítja az összes építményekre, illetőleg épületekre nézve a semlegességet. Az 1871. évi márczius hó 13 iki szerződés meghosszabbítja a Dunabizottság fennállásának tartamát 1883. évi április hó 24-ig, midőn a kötött kölcsön törlesztése lejár. Egyúttal kiterjeszti a sérthetetlenséget (immunitás) a bizottság összes adminisztratív és technikus személyzetére nézve. Az 1878. évi berlini szerződés 53. czikke az európai Dunabizottságot, melyben Románia is képviselteti magát, tiszti működésében fenntartja és ezentúl a földterületi hatóságtól teljesen függetlenül egész Galatzig kiterjeszti. A jogaira vonatkozó minden szerződést, intézkedést, végzést és határozatot, valamint kiváltságait, előjogait és kötelezettségeit megerősíti. Az 1883. évi márczius hó 10-iki londoni szerződés 2. §-a az európai Dunabizottság hatáskörét 1883. évi április hó 24-étől számított 21 évre hosszabbítja meg. Ez időszak lejártával a bizottság fennállását 3 évről 3 évre hallgatagon mindaddig meghosszabbítják, míg a szerződő hatalmak valamelyike e 3 évi időszak lejárta előtt egy évvel a többinek tudomására nem hozza, hogy a bizottság hatáskörét vagy szervezetét illetően változást kíván javasolni. 1904. április 24-től fogva tehát az európai Dunabizottság e hallgatag megegyezés alapján működik tovább. Maga az a körülmény, hogy az ideiglenesnek tervezett európai Dunabizottság mmár közel 60 éve áll fenn, fokozatosan kiterjesztett hatáskörben, míg a párisi iszerződósben tervezett állandó parti bizottság működésbe sem jutott, minden kétségen felül igazolja, hogy egyrészt az európai Dunabizottság felállítására valóban szükség volt, másrészt, hogy olyan működést kellett kifejtenie, mely az érdekelt nagyhatalmakat minden tekintetben kielégítette. Nem lehet feladatunk, hogy az európai Dunabizottság működését e rövid értekezés keretében részletesebben méltassuk, csakis pár szóval akarunk reá mutatni, hogy feladatának technikai részét fényesen oldotta meg azzal, hogy a torkolati szakasz vízmélységét Galatzig egész —7'2 méterre fokozta, hogy a kalauzi, közegészségügyi és rendőri szolgálatot mintaszerűleg szervezte, a hajózó rendszabályokat megállapította és egyúttal' financziális viszonyai is oly rendezettek, hogy a reá váró jelentékeny feladatokat is képes megoldani. Az 1913. évi bevételt 3,500.009 frankra, míg a kiadást 3,014.368 frankra irányozta elő a bizottság. A bizottságnak fényes pénzügyi állása már évekkel ezelőtt tárgyalást indított meg, nem érkezett-e el az ideje annak, hogy a hajózó illetéket bizonyos mértékig leszállítsák. Több körülmény azonban fokozott óvatosságra int, nevezetesen az utolsó években mind a sulinai kikötőt, mind magát a Sulina-ágat az eliszaposodás fokozott mórtékben fenyegeti. A bizottság szakértői eme nagymértékű eliszaposodást első sorban a Duna