Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - I. Kvassay Jenő: A nemzetközi Duna és Magyarország

190 szerinti apadás mértékadó — leszámítja, vagyis lia a zimonyi apadás 10 cm., az uszályokat az nap csak 1.5 m., illetve 1.9 m. merüléssel továbbítják. Arra nézve, hogy e vonalszakaszon az uszályok mily terheléssel, illetőleg hány tonna rakománynyal hatolnak át Orsován 1 m. és kisebb vízálláskor, a következő skálaszerinti összeállítás ad felvilágosítást: .... 650 t 750 t 630 t 650 t tonnarakomány ** tonnaiakomány 2-00 m 628 703 1-40 m. .. ... 390 486 1-90 m _ 588 656 1 30 m - 351 391 1-80 m 549 613 1 20 m 311 349 1-70 т.. .. 509 567 1 10 m 271 306 160 m 468 523 1 00 m. ... 233 264 1-50 m 429 478 0'90 m. 195 219 Látható e kimutatásból, hogy a Dunának hajózhatósága Sulinától Gönyőig a zuhatagos és Vaskapú-szakászt nem tekintve, egész 6.000 tonnáig, Gönyőtől Rpgensburgig pedig nagyban és egészben 2.4C0 tonnáig terjed : az előbbi szakaszon 9—10 uszályt, az utóbbin 4 uszályt számítva egy 900—1.000 lóerős vontatógőzösre. A Vaskapu és a zuhatagos szakasznak hajózó viszonyaival részletesebben kívánunk foglalkozni, mert e tekintetben a vélemények igen eltérők és a magyar kormányt, nemkülönben szakembereit a külföldön is több oldalról igen erősen megbírálták. Az ide vonatkozó kifogások a következő kérdések körül forognak: 1. a végzett munkálatok nem felelnek meg a hozzá fűzött várakozásoknak ; 2. a szedett díjak túlnagyok és nem illeték, hanem vámjellegíiek, a mennyiben néma hajók nagysága, hanem a szállított árúk szerint osztályozva vetik ki; 3. hogy a díjakat Magyarország önkényesen, illetőleg egyoldalúan állapította meg az érdekelt parti államok hozzájárulása nélkül. Az 1. kérdést a jelen pont alatt, a 2. és 3-ikat a következő VI. pont alatt fogjuk tárgyalni. Mielőtt a szabályozó munkálatokkal elért eredményeket vizsgálnék, szükségesnek látjuk elfogulatlan szakértői nyilatkozatok alapján megállapítani a kérdéses Dunaszakasznak hajózó viszonyait a szabályozás előtt. J. W. Wolfbauer kereskedelmi tanácsos «A Duna és közgazdasági jelentősége» czímű jelentésében, mely az alsóausztriai kereskedelmi és iparkamara kiadványában 1880-ban jelent meg, ide vonatkozóan a többi között a következőket adja elő: «A hajók e szakaszon (Vaskapu) nem közlekedhetnek, ha a vízállás az orsovai méreze 0 pontja fölött 3 méternél alacsonyabb. Az a körülmény, hogy évenkint átlag 155 napon, sőt egyes években több mint 190 napon a megjelölt vízállás nincsen meg, megérteti, hogy mily nagy az az akadály, melyet eme sziklapad (Vaskapu) a hajózásnak okoz. A vízállás csökkenésének megfelelően mindenekelőtt a hajóknak költséges ós időt rabló leterhelése következik ; mindig sekélyebben merülő hajók használatára van szükség és a rendes vontatógőzösök helyett a ktilön erre a szakaszra épített zuhatag-(Katarakt) gőzösökre kerül a sor, míg a vízállás további csökkenésével ezek az intézkedések is elégtelenné válnak. Ekkor az árúk szállítása csak kisebb dereglyékben (Plätten) és igaerővel mehet végbe.