Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - I. Kvassay Jenő: A nemzetközi Duna és Magyarország

187 Hollandia világhírre tett szert a folyók és tenger elleni védelmi töltéseivel, szivattyúlepekkel egybekapcsolt lecsapoló csatornahálózatával. Hollandia egész művelés alatti területe mintegy '2,500.000 hektár, (tehát sr>kkal kisebb mint a Duna és Tisza völgyében ármentesített és csatornázott terület) ; ennek valamivel több mint fele van ármentesítve (mintegy 1,8000.000 hektár), míg a kiszárított tavak és tengerrészek területe 85.000 hektár. Csakis Oroszországban és Amerikában vannak kiterjedésre nagyobb árterületek és mocsarak, azonban sem ármentesítésök, sem lecsapolásuk nem áll azon a magas fokon, mint a magyar síkságé. A 4 millió hektáron elért értéknövekedés pedig több mint 3 milliárd koronára becsülhető tisztán a földérték növekedésében, nem számítva a közvetett hasznokat úgymint a közegészség javulását és ennek következtében a népesség szaporodását és munkaképességének emelkedését, a mennyiben a szabályozatlan állapotban évenkint a népességnek nagy része az őszi időben váltólázban szenvedett, az utak és vasutak építésének megkönnyítését és olcsóbbá tételét, nemkülönben számos városnak és községnek, köztük Budapest székesfővárosnak is, árvédelmi biztosságát, a mit e munkálatokkal értek el. E nagy kiterjedésű területek ármentesítése tette szükségessé, hogy a magyarországi folyók szabályozásakor első sorban a vizek gyorsabb levezetésére törekedtek, annál inkább, inert a nagy magyar Alföldnek rendkívül csekély esése következtében reá valóban szükség volt. A magyarországi folyókon az alábbi kimutatásban foglaltuk össze az egyes folyókon végrehajtott átvágások számát és a folyókon velük elért megrövidüléseket. „ . . ÁtvAgások Megrtividülés Kolvó , . . szama hossza km. Duna ... ... 18 123 Tisza ... L ... 112 453 Körösök 248 546 Dráva ... _ 68 • 177 Maros 27 71 Szamos 36 7Я Bodrog 15 6b Temes.. ... 92 143 Rába 88 51 Vág 8 8 Száva __ 5 10 Összesen 717 1.716 E nagy megrövidülés következtében a folyók vízjárása megváltozott és a mily kedvező volt az árvizek gyorsabb levezetésére, a hajózás szempontjából időlegesen inkább kárral, mint haszonnal járt és csak a rendszeres szabályozás után lehet remélni, hogy a víz járásában a megzavart egyensúly helyreáll és a hajózás is megleli a maga hasznát a nagy útrövidülésből. Miután az összes illetékes tényezők már belátták, hogy a vasutak és víziutak egymást kiegészíteni hivatvák és ennek következtében az összes vasutakon a vízi versenytarifákat 1910-ben meg is szüntették ós mivel a víziutak fejlesztésére fordított összegek fokozatosan emelkednek: nemcsak remény van reá, de biztosan is állítható, hogy a magyar hajózás mihamarább átveheti azt a szerepet, melyet a hazai közgazdaság terén betölteni hivatott.