Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - I. Kvassay Jenő: A nemzetközi Duna és Magyarország

184 rekig a Béga-csatorna, mintegy 100 kilométer hosszúságban és a XVIII. század végén pedig a Ferencz-csatorna. A Ferencz-csatornával egyidőben épült ki Amerikában az Erie-csatorna, azonban míg ezen a csatornán csak 240—320 tonnás hajók közlekedhettek, addig a Ferencz-csatorna oly méretekkel épült, hogy rajta 650 tonnás hajók két méter mély bemerüléssel ma is járhatnak, tehát akkoriban és még igen hosszú ideig egyike volt a világ legnagyobb méretű csatornáinak. A múlt század 30-as éveiben a Duna és Tisza völgyében nagyszabású felvételeket és vízméréseket végeztek. Ezek szolgáltak alapul ama munkálatoknak, melyek gróf Széchenyi István vezetésével és Vásárhelyi Pál mérnök eszméi és tervei szerint a 40-es években megindultak és azóta szakadatlanul folynak. A folyók szabályozására Magyarország 1867-től 1912-ig több mint 330 millió koronát fordított. A vízi beruházásokról szóló törvény értelmében pedig még mintegy 200 milliót fog befektetni az említett Duna-Tisza és Duna-Száva csatornákra szükséges 75 millió koronán felül. II. Magyarországon a bécsi kongresszust és a párisi szerződést messze megelőzően már az 1723: XV. t.-cz. kimondotta a folyókon való vámszedés jogtalanságát, az 1737: XVII. t.-cz. pedig 100 aranyforint büntetés terhe alatt egyenesen megtiltotta, hogy a természetes víziutakon, tehát a Dunán is, hajóktól és talpaktól bármilyen néven díjakat szedjenek. A legújabb törvények és rendeletek kivétel nélkül az 1856. évi párisi szerződés alapján állanak. Nevezetesen a vízjogról szóló 1885 : XXIII. t.-cz. 19. §-a értelmében «a hajózás a folyamrendőri szabályok és rendeletek megtartásával mindenkinek szabad». Ugyané törvény 66. §-a kimondja, hogy «a partbirtokos kártalanítás nélkül tartozik : 1. a tutajozható és hajózható folyók mentén a vontatásra emberek és állatok számára szabályrendeletileg megállapított szélességű vontató utat hagyni; 2. a hajók és tutajok kikötését a hatóságilag megjelölt helyeken megengedni. Veszély esetén a hajók és tutajok bárhol kiköthetnek, kirakodhatnak és partra vontathatók ; ez esetben azonban a parti birtokos az okozott károk megtérítését igénj^elheti.» E szakaszok alapján adták ki az 1885. évi 39,507. szám alatti miniszteri rendeletet a vontatóutak és szabad kikötők tárgyában. Az érintett rendelet 6. §-a következően intézkedik : «Azon folyók mentén, melyeken hajózás vagy tutajozás gyakoroltatik, a hajók és tutajok kikötése czéljából minden községben, rendszerint annak belterületén a szükséghez képest elég tágas és alkalmas kikötőhely jelölendő ki, a hol a bajók és tutajok minden díj fizetése nélkül kiköthessenek.» «Ezen helyek a hatóság által az érdekelt községek közreműködésével állapíttatnak meg és mindenki által észrevehető jelekkel jelölendők meg.» A rendelet 10. §-a értelmében : «На a 6. §. szerint szabad kikötésre kijelölt helyen a kikötés kényelmesebb és biztosabb eszközölhetése czéljából berendezések tétetnek, mint például darúk, mérlegek, kőpartok vagy más bárminemű építkezések, raktárak ós így tovább létesíttetnek, azon esetben, ha ezen berendezések használtatnak, avagy a szolgál-