Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - I. Kvassay Jenő: A nemzetközi Duna és Magyarország

185 mányok igénybe vétetnek, a berendezés költségeinek fedezése ezéljából vagy a teljesített szolgálmányért bizonyos, előre meghatározandó és hatóságilag jóváhagyandó illetékek szedhetők.» «Az ekként szedett illetékek magasabbak nem lehetnek, mint a mennyi a berendezések fenntartási költségeire, a befektetett tőke kamatozására és fokozatos törlesztésére, vagy a szolgálmány teljesíthetése végett szükséges.» A rendelet 17. §-a kimondja: «Minden község köteles lehetőleg a szabad kikötő mentén alkalmas helyet oly ezélból kijelölni, hogy azon a vízi szállításra szánt vagy a vízi járművekből kirakandó árúk az elszállításig ideiglenesen elhelyezhetők legyenek. Ezen helyek használatáért a hatóság által megállapítandó díjak még akkor is szedhetők, ha azok használhatása végett kíilön berendezések nem tétettek.» Végül az érintett rendelet 9. §-a egyenesen hivatkozik az 1857-iki Dunahajózási Szerződésre : «A hatóságilag kijelölt szabad-kikötőhelyen kívül, a parti birtokos engedélye nélkül, másutt kikötni nem szabad, kivéve lia valamely vízi járművet oly veszély vagy esemény érné, mely azt utazásának folytatásában gátolja. Ezen esetben a hajósokra az 1857. évi Dunahajózási Szerződés 25. §-a irányadó.» A magyar közigazgatás a hajózás szabadságának alkalmazásában még tovább is ment, a mennyiben a szabad kikötőkön kívül még magánkikötőhelyek megszerzését is a hajózó vállalatok részére lehetővé teszi. Nevezetesen a vízjogi törvény módosításáról szóló 1913. évi XVIII. t.-cz. 8. §-a kimondja: «A hajózó, tutajozó, vagy más ipari vagy mezőgazdasági (erdészeti) vállalat üzeméhez nélkülözhetetlen kikötők, valamint be- ós kirakodóhelyek, vagy hajóállomások és a hozzájuk vezető nélkülözhetetlen utak czéljára szükséges terület — a víziműveket engedélyező hatóság a vállalkozó kérelmére — a mindenkori vállalkozó javára, meghatározott időre vagy általában a vállalat fenállásának idejére a kikötői vagy rakodói használat szolgalmával terhelheti.» Végül az 1908. évi XV. t.-cz. a vasúton és gőzhajóval szállítás használatának megadóztatásáról szóló 1875. évi XX. és 1887. évi XVI. törvényezikkeknek ama határozatait, melyek a gőzhajókon vagy a gőzvontató erőnek alkalmazásával egyéb vízi járóműveken történő szállításnak használatára vonatkozna , az 1908. évi január hó 1. napjával érvényen kívül hegyezte és ettől a naptól kezdve a gőzhajóval szállítás használata után fizetendő adó megszűnt. Mindemez intézkedések igazolják, hogy Magyarország a hajózás szabadsága terén semmi olyan intézkedést nem tett, a mi ellentétben volna a fenálló nemzetközi szerződések határozataival. A külföldi hajós vállalatokkal szemben is az egy enlő elbánás elvét mindig szem előtt tartotta, meg lévén arról győződve, hogy a verseny a forgalom emelkedését fogja maga után vonni az ország közgazdaságának javára. III. Hogy e kedvező vízrajzi és törvénykezési helyzet ellenére a magyar Dunán jelentékeny hajózás a legújabb időkig nem fejlődött ki, annak oka több körülményben keresendő. Mindenekelőtt 1867. után az alkotmány visszaállításával a vasútépítés terén