Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

5. füzet - V. Apró közlemények

176 gátak közt lefolyó vízmennyiség levezetésére; kényes ezenkívül a mederpillérek és szilárd gátak méreteinek észszerű határok közt való tartásának kérdése is. Említésre méltó, hogy az árvíztől szétrombolt hidak közt, bár aránylag csekély számban, de voltak hatalmas beton ívhídak is. Egyről, az Ohióban levő híres Zanesvill-i Y hídról köztudomású, hogy dinamittal kellett felrobbantani, nyilván azért, hogy az árvíz levonulását ne akadályozza; az «Engineering Record» megemlít még egy 3 nyílású Melan-tipusú vasbetonhídat, az indianapolisi Meridian Street hidat, mely a Fali Creek-en vezet át. Ez 3'6 m. magas főtartókból álló, kereszttartó nélküli híd, mely a pillérek alámosása és az előálló sülyedés hatása alatt hosszirányában végig megrepedt. A hasadás vonala épen a főtartók vasbetétjének irányában van. a vasbetétek végig kihúzódtak a betonból s szabadon kiállva rendszertelenül csüngtek alá. Általában azonban míg a vashídak közül temérdek sokat szénnel megrakott vasúti kocsikkal való megterhelés ellenére is mint játékszert elkapott a rohanó árvíz, addig a beton- és vasbeton-hídak legtöbbje fényesen kiállta a súlyos próbát. Az ily rendkívüli nagy árvizek kiemelik annak a czélszerűségét, hogy" ily természetű folyókat, bár némi költségtöbblettel, de nagy nyílással és kevés pillérrel kell áthidalni, ellentétben azzal az általános gyakorlattal, hogy a liídak építése alkalmával a gazdaságos hídnyílás beosztásakor rendszerint csak a pillérek és hidak viszonylagos költségét veszik tekintetbe. Az Amerikában uralkodó felfogás szerint a mérnököt még sem lehet felelőssé tenni, ha a tervezett hidjai ily rendkívüli, az eddig ismerteknél 1—2 méterrel magasabb árvizet, mint a legutóbbi, nem bírnak ki; ugyanis az árvíz szelvénye elégséges kell, hogy legyen a rendes árvizek levonulására, ellenben, hogy a híd a 2 vagy 3 évszázadban egyszer előforduló rendkívüli árvizeknek is ellenállhasson, az az építési költségeket megokolatlanul tetemesen megnagyobbítaná. Már pedig legalább is a Miami és Cuyahoga folyókon be van bizonyítva, hogy a mostani árvíz messze túlhaladta az eddig elért magasságokat, a mi utólag még több más folyóra is bebizonyult. A Missisippi menti vidékek lakóira nézve nagyon fontos kérdés volt, hogy mily vízállások jelentkeztek az alsó Ohió és alsó Missisippi völgyekben az árvizet követő néhány héten. Minden attól függött, hogy a különböző mellékfolyók árhullámai véletlenül összeesnek-e vagy sem, továbbá, hogy a folytatólagos esőzések hatása reájuk és a Missisippi többi mellékfolyójára mily mértékben terjed ki és hogy mennyire növelték vízhozományukkal a következő hetekben a Missisippi vizét. Csupán az Alleghany, Ohió és Indiana említett folyóinak árvize elég volna, hogy az Ohió folyót több különböző pontján legalább is az árvizük kezdetét követő két héten, állandó veszélyben tartsa. Szerencsére a nyugatról és délről az Ohióba folyó vizek vízgyűjtő területének csapadéka nem volt olyan nagy. Azonban, hogy a nagy esőzés után legalább egy hónapig az alsó Missisippi vidékén aggasztóan magas vízállás lesz, az majdnem bizonyos volt. Eléggé érdekes körülmény az is, hogy az Ohió vízgyűjtő területének aránylag kis részére terjedő hevesebb esőzés magában véve is nagy vízállást okozhat a Missisippiben, ha különben egyéb mellékvizein csak normális is a vízállás; úgy látszik azonban, hogy ezúttal különösen nagy árvízkárok a