Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

5. füzet - IV. Beliczay Endre: Tíz év az Egyesült Államok kormánya létesítette öntözések történetéből

ш Tíz év az Egyesült-Államok kormánya létesítette öntözések történetéből. Irta: Beliczay Eiulre. A mult év közepén mult tíz esztendeje, hogy az Egyesült-Államok törvényhozása megalkotta az úgynevezett Talajjavító Törvényt. E törvény s egy későbbi novella alapján tíz év alatt mintegy 360 millió koronát fektettek be, úgyszólván kizáróan öntözések létesítésébe. Az ottani Talajjavító Szolgálat legközelebb megjelenő jelentése be fog számolni a végzett munkáról s a szerzett tapasztalatokról. Ezt megelőzően azonban a Talajjavító Szolgálat igazgatója — Mr. T. H. Newell — közvetítésével az «Engineering Record» czímű szaklap már előre és pedig folyó évi 5-dik számában kivonatot ad a jelentés alapjául szolgáló adatokból. E kivonatból készült az alábbi közlemény. A táblázatok a belügyi államtitkár legújabb jelentéséből valók. 1. Az öntöző-mozgalom első tanulságai. Eleinte azt hitték, hogy öntözések berendezése aránylag olcsó dolog. Ez a hit onnan származott, hogy az első telepesek sem víztározásról, sem ármentesítésről nem gondoskodtak. Továbbá, a kik eleinte öntözéseket csináltak, akár magánosok, akár- társulatok, nem igen jegyezték fel a befektetett összes költségeket. Mivel pedig ezenkívül az öntözhető terület nagyságát rendszerint igen túlozták s nem vették tekintetbe, hogy vájjon van-e megfelelő vízmennyiség s végül nem számították le azokat a területeket, a melyek egy vagy más okból nem voltak öntözhetők, természetes, hogy a holdankinti befektetés összege aránylag kicsire adódott ki. Ez már magában véve sok csalódásra vezetett. Az előzetes számításokban a miatt is hiba esett, mert azt hitték, hogy ha gondoskodtak a vízről, ezzel befejezték a szükséges befektetéseket. Nem számoltak előre a talajegyengetési költségekkel s a talaj feltörésével, megművelésével és trágyázásával kapcsolatos költségekkel. Az első telepesek további tévedése az volt, hogy kellő lecsapolásról nem gondoskodtak. így sokszor értékes területek elmocsárosodtak, vagy elszikesedtek. Azt sem vették figyelembe, hogy a terményeknek rendszerint nem lehet azonnal piaczot találni, hogy jo piaczok teremtése sok időbe telik. Hogy sok időbe telik az is, míg megtalálják azokat a terményeket és azokat a fajtákat, a melyeknek termelése az adott talaj- és éghajlati viszonyok közt, valamint a szállító alkalmatosságokkal a legmegfelelőbb. De a mi talán mindennél fontosabb, előre nem gondoltak arra sem, hogy milyen nehezen akadnak kellő gyakorlottságú farmerek, a kik az öntözött talajjal bánni tudnak. Azt hitték, hogy mihelyt a földet öntözés alá veszik, azonnal odatódul a nép, a mely tüstént megművel minden talpalatnyit s megkezdi az értékes termények nagy tömegben való termesztését. Épen ellenkezően! a tapasztalat azt mutatta, hogy talán ez a feladat legnehezebb része — sokkal nehezebb, mint bármily nagyszabású műtárgy építése.