Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

4. füzet - IV. Apró közlemények

83 höz. Az eset éjjel történt; a becsapódás olyan erős volt, hogy a zsiliptől 300 méterre fekvő őrházban valamennyien felébredtünk a csattanásra s mindezek ellenére a kapunak nemcsak hogy komotyabb baja nem esett, hanem szabad szemmel még a legkisebb elhajlást sem tudtuk rajta észrevenni. A mi tapasztalatunk egyébként nem az egyedüli. Guülevnin, a Ponts et Chaussées főfelügyelője modellkísérletek alapján már több mint 30 esztendővel ezelőtt felállította azt a tételt, hogy ha azt akarjuk, hogy a kapúnak a víznyomás alatt való behajlása kicsi legyen, akkor a kapút úgy kell szerkeszteni, hogy a ráható víznyomás súlypontjának a tájékán lehetőlen sok anyag legyen összepon4. kép. tosítva, ezt a követelményt pedig legjobban az átlós rendszerrel lehet kielégíteni. flamant, az École des Ponts et Chaussées tanára, tisztán elméleti vizsgálódásokalapján ugyanezt ajánlja.*) Igaz ugyan, hogy az átlós kapúk általában valamivel nehezebbek, mint azok a melyeknek a főtartóit vízszintes vagy függőleges gerendák alkotják (az íves kapukról nem is szólunk, mert ezekhez még kevesebb anyag kell), de azért mégse olyan sokkal drágábbak, semhogy a szerkezetükben rejlő biztosíték meg ne érné ezt a kis költségtöbbletet. A Kulpának ós a Sajónak 13 csegéjére 26 ilyen átlós kapút tervezünk; erre a nagy tömegre való tekintettel a kapúk részletes tervét egyelőre nem készít*) Flamant: Résistance des matériaux. 3*