Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

4. füzet - III. Czverdely Andor: A városi csatornák szennyes vizeinek tisztításáról

68 A biológiai folyamat ugyanaz, a különbség csak a vízzel való ellátásban van. A töltőtesteket naponként 2—3-szor borítják el a szennyvízzel, úgy azonban hogy az egész test 1/

i—2 órán keresztül vízben van. A csepegtetőtest ellenben esetleg állandó vízszolgáltatásban részesül úgy, hogy a testre felülről reá permetezik, egyenletesen reá fecskendezik a szennyvizet, mely azután felülről lefelé csepeg a test fenekére. A két test működésében igen nagy a különbség a tisztítóhatást illetően is. A töltőtestek egész anyaga egynemű szennyvízzel lévén elborítva, minden egyes szeme egyforma, egynemű működést fejt ki, idővel egyszerre merül ki, mert az oxigénfelvétel dolgában is minden szeme egyenlő elbánásban részesül. A csepegtetőtesteken végigcsepegő szennyvíz felülről lefelé való útjában mindig olyan szemet talál maga előtt, a melynek hártyája akczióképes, vagyis a szennyvíz állandó tisztulásnak van kitéve. Az egész test hatóképessége állandó megújulás alatt van, mert a csepegés ideje alatt is hozzá férhet a levegő oxigénje. Ezekre való tekintettel a kedvezőbb hatás elérése czéljából a töltőtesteket több lépcsőben készítik úgy, hogy az első lépcsőben esetleg tökéletlenül megtisztult szennyvíz, a második, harmadik lépcső elhagyása után ugyanoly tökéletesen megtisztul, mint a csepegte tő testek szennyvize. A csepegtetőtestek aránytalanul több szennyvizet képesek megtisztítani, mert a töltőtestek használatát a töltés száma korlátolja. A csepegtetőtestek rossz oldala a sok légy. Azonkívül, miután szabadon állanak, a szaguk kellemetlen. Ezekből látható az a különbség is, a mely a természetes biológiai eljárások és a csepegtetőtestek működése között mutatkozik. A természetes biológiai eljárás alkalmával, akár a váitótalajszűrésről, akár a kultúrnövények öntözésévelkapcsolatos szennyvíztisztításról legyen szó, a talaj soha sem veszti el oxigénjét egészen, mert még a teljes elborítás alkalmával is a talaj alsó részeinek likacsai ki vannak töltve oxigénnel ; a mesterséges biológiai testek közül ehhez legközelebb áll a csepegtetőtest. Ellenben a töltőtest átmenet a váltótalajszűrés, kultúrnövények öntözésével kapcsolatos szennyvíztisztítás és a csepegtetőtestekkel való tisztítás között, mert a töltőtest likacsait a szennyvíz legalább egyidőre teljesen kitölti. A biológiai testeknek tisztító hatását kémiai úton határozzák meg a nitrit és nitrátok jelenlétének megállapításával, valamint a fcüipermanganát-fogyasztás kisebbedésével. A 60—65°/o-kal való fogyasztáscsökkenés megfelelő tisztításra mutat. Ily természetű szűrt, tisztított folyadék rothadásra, bomlásra már nem képes. Azonkívül alkalmaznak a kénhidrogén iránt igen érzékeny reagenseket. Az oxidálhatóság 60—65°/

0-kal való csökkenésével ez az érzékeny reagens már fejlődő kénhidrogént a folyadékban nem talál. A mesterséges biológiai testek baktériumemésztő képessége a természetes biológiai vagy oxidácziós eljárás baktériumpusztító képességének messze mögötte áll. A biológiai testek anyaga. A biológiai testek előállításához oly anyagot kell használni, a mely kemény, ellenáll az idő és a szennyvíz hatásainak s erősen érdes, darabos felszínű. E szükséges tulajdonsághoz képest a mesterséges biológiai testek salakból, kokszból, kongó tégla törmelékből, zúzott folyami kavicsból és kavicsos homokból készülnek. A sorrend adja a használhatósági fokozatot is. Legjobb a salak, leg-