Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

4. füzet - III. Czverdely Andor: A városi csatornák szennyes vizeinek tisztításáról

57 lakóhelyektől mentül távolabb legyen. Miután pedig a poshadás itt is alkalmatlanná vált, a szervezett egészségügyi hivatal 1854-ben a szennyvizek elfecskendezését javasolta. t A fecskendezés sem javított a helyzeten, ennélfogva a közóhaj a szagtalanítás felé fordult. A szennyvizek szilárd részeinek kiválasztását, a kémiai szennyvíztisztítást és a talaj csövekkel való öntözést kezdték alkalmazni. A városok csatornahálózatának és a gyári szennyvizeknek hatása a folyókban végre is oly érezhetővé vált, hogy az angol parlament királyi bizottságot küldött ki (1857), a melynek feladatává tették a folyók szennyezésének és a szennyvíztisztítás kérdésének tanulmányozását. Ez a bizottság igen üdvös működést fejtett ki. Beutazta az országot, megvizsgálta a meglevő szennyvíztisztító berendezéseket, s kísérleteket rendelt el. A beható vizsgálatok már 1864-ben megérlelték azt a nézetet, hogy a szennyvizeknek a folyóba tisztítás nélkül való bevezetése meg nem engedhető, a szagtalanítás, kémiai kezelés a bajt csak enyhíti, de nem vezet czélra, mert a látszatra teljesen tiszta víz is az egészségre ártalmas, a folyó védelme szempontjából leghelyesebb, ha a szennyvizeket öntözésre használják. E vélemény kialakulására döntő hatással lehettek amaz esetek, midőn a szennyvizeket homokos talaj öntözésére használták. A törvényhozó intézkedések ez ideig a városok részére némi kedvezményeket is biztosítottak a szükséges területek megszerzésekor. 1868-ban újabb parlamenti bizottságot küldtek ki anna"k tanulmányozására, hogy a folyóvíz védelmi érdekeinek sérelme nélkül mily feltételekkel bocsáthatók be a szennyvizek a folyókba, miként lehet a szennyvizeket hasznosítani és ártalmatlanná tenni. E bizottságnak egyik tagja FranUand volt, a kinek nevéhez fűződnek a modern szennyvíztisztást megelőző kísérletek. A bizottság újra beutazta az összes szennyvíztisztító állomásokat, kísérletezett, s véleménye szerint a legjobb eljárás a váltó talajszűrés, azután következik az öntözés, végül a kémiai szennyvíztisztítás. A lebegtetett alkotórészek legnagyobb tömegét a váltótalajszűrés választja ki. Mindazonáltal a bizottság csakis az öntözés mellett foglal állást, a mely némi hasznot biztosít. E felfogás vonul végig a további bizottságok működésén tisztázottabb tudományos megokolással. Németország nagy öntözőtelepei angol példára épültek. Szembeszökő azonban az a körülmény, hogy a németek a telepek szervezésekor nagyobb óvatossággal jártak el, a miben nem csekély szerepe volt amaz angol technikusoknak, a kiket tanácsadásra kértek. Úgy, hogy a németeknél korántsem volt annyi sikertelen és drága berendezés, mint az angoloknál. Azonkívül a németek nagy szennyvízöntöző telepei kedvező, általában igen homokos, kavicsos talajnak. Ha hozzáveszszük még azt is, hogy e telepek talajcsövezése is igen gondos, érthetővé válik, ha e telepek általában sikerült alkotások. * * * A mi a természetes biológiai szennyvíztisztítás e második módszerének a működését illeti, elmondhatjuk, hogy a FranUand-féle váltótalaj szűrés között és a szennyvizeknek kultúrnövények öntözésével kapcsolatos tisztítása között különbség nincsen.