Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

4. füzet - III. Czverdely Andor: A városi csatornák szennyes vizeinek tisztításáról

58 Ez utóbbi módszerben ugyanazok a tényezők működnek közre a szennyvizek tisztításakor: a talaj szűrőképessóge, a mikroorganizmusok tevékenysége és a talaj oxigéntartalma. A szennyvizek elhelyezésében azonban korlátokat szab a növénytermelés, mert hiszen a szennyvízelosztásnak ezúttal még ahhoz is kell alkalmazkodnia, hogy a növényzet mekkora nedvességet és trágyatartalmat bír el. E két tényező igen erős mértékben bonyolítja az esetet, mert sok tekintetben ellentétes érdekek összeegyeztetését kívánja. Nem minden növény bír el egyforma öntözést, a trágyával szemben támasztott követelmények is különbözők. A talajnedvességnek a növényéletre való hatása magyarázatra nem szorul. A mi pedig a szennyvizek trágyatartalmát illeti, itt a nitrogén-, foszfor- és a kálivegyületek érdemelnek figyelmet. A normális, ipari szennyvizekkel túl nem telített csatornavizekben 60—80 személy után keletkező nitrogén, 100 személy után keletkező foszfor- és mintegy 20D személy után keletkező kálivegyület elegendő egy hektár területnek kellő gazdasági erőben való tartásához. Ezzel szemben a gyakorlatban az öntözött területek hektárjára Berlinben 200—500, Boroszlóban 468, Braunschweigban 220 személy után keletkező szennyvizet vezetnek, vagyis a trágyatartalom mindenütt felesleges mértékben jut a tisztítótelepre. A növénytermelés és a szennyvíztisztítás közötti ellentétes érdekeket lehetően meg kell szüntetni, az összeütközések lehetőségét és esélyeit csökkenteni. Ezt a telep nagyságával kell a tervező mérnöknek elsősorban biztosítania oly módon, hogy a telepet 20—50%-kal nagyobbnak tervezi, mint a milyenre a szennyvíztisztítás czéljából szükség van. Abban az esetben, ha ez bármi okból lehetetlen, a telep egy részét váltótalajszűrésre kell berendezni, vagy mesterséges biológiai testeket kell alkalmazni. Ez utóbbi eszköz oly telepeken is használatos, a hol a terjeszkedés pénzügyi nehézségekbe ütközik, pl. a földárak üzérkedő emelkedése következtében. Ez Angliában gyakori eset. Az összeütközések egy másik neme úgy áll elő, hogy száraz időszakban a szennyvízmennyiség nem üti meg az öntözéshez szükséges víztömeget. Ez is gyakori eset s nagyon kellemetlen, ha a telep egy része bérbe van adva pl. kisebb birtokosoknak, mert ezek ragaszkodnak a vízhez. A legújabb alkotású brombergi telepnél a bérlők ezt úgy oldották meg, hogy az esetleg szükséges öntöző vizet folyóvízzel pótolják s a szivattyúzás költségeit Bromberg városának megtérítik. Folyóvíz hiányában az alagcső vizének újra való felhasználásával lehetne e bajon segíteni, a mely a nyers szennyvíz hígításának czéljaira teljesen alkalmas. Ez óvó rendszabályok, biztossági szelepek alkalmazásával a konyhakertészet vagy a gazdaság kezelőjével nem fog összeütközésbe jutni a szennyvíztisztító technikus sem a csapadékdús évben, sem a száraz időszakban, mert a csapadékdús időben alkalmazhatja a váltótalajszűrést, vagy a mesterséges biológiai testeket, száraz időszakban a folyó- vagy szűrt vizet. A szennyvíztisztításhoz szükséges terület nagyságát a termelt szennyvíz tömege, avagy a lélekszám szerint határozzák meg. Egyik meghatározás sem pontos, mert a termelt szennyvíz sűrűségének és a talaj minőségének a fontossága nem jut benne kifejezésre, pedig e kettőnek a jelentősége kétségtelen. A hol a fejenkinti vízfogyasztás nagy, meghaladja a 250—300 liter napi fogyasztást, ott