Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

4. füzet - III. Czverdely Andor: A városi csatornák szennyes vizeinek tisztításáról

* 56 szennyvizét, de vannak hívei a kisebb mennyiségű, gyakori vízelosztásnak is, a mely esetben a szűrő úgy működik, mint a mesterséges biológiai eljárásban a csepegtető test. A mennyiben a viszonyok minden telepnél mások és mások, kétségtelen, hogy az üzemet előre megállapítani nem lehet, ez mindenkor a viszonyoktól függ. Az új szűrők teljes biológiai tisztító hatása nyáron két héten belül, télen hosszabb idő múlva következik be. Ez természetesen a bak'.ériumélettől függ, a mely nyáron kedvezőbb viszonyok között fejlődhetik, mint télen. Ez időt az érés időszakának nevezhetjük, mert a talajszűrő, a mely működésének első folyamán csak szűrt, de rothadásra nem hajló folyadékot még egyáltalában nem szolgáltatott, ez időszak végén teljesen átalakúlt s a biológiai tisztító működésre megérett. A váltótalaj szűrés működésének további folyamán bomlásra nem képes folyadékot ad, a mely kártétel nélkül beengedhető az élő vízfolyásba. Az érettség hű kisérői a nitrátok és a nitritek. Ezek annyira érzékeny mutatói a telep egészséges, rendes működésének, hogy kimaradásukból teljes biztossággal lehet a telep túlterheltségére következtetni, a mely esetben pihentetésre, felszíne felkaparásra, vagyis a szűrő erős szellőztetésre szorul. A váltótalajszűrés egyszerű, könnyű kezelésénél, olcsóságánál fogva viszonyaink között ott alkalmazható, a hol homokos, kavicsos talaj áll rendelkezésre. A tervező mérnöknek azonban nem lehet eléggé figyelmébe ajánlani amaz alapfeltételeket, a melyek nélkül helyes tisztítóberendezés nem létesíthető. T. i. a talaj pontos megvizsgálását, a tisztítandó szennyvíz tömegét, sűrűségi fokát, a telep szükséges nagyságának pontos meghatározását, a kitűnő vízelosztást és a jó talajcsövezést. Azonkívül a telepet nemcsak jól kell megtervezni, de az üzemét is jól kell vezetni, működését sűrűn ellenőrizni. Ez előfeltételek megtartása nélkül a balsiker el nem kerülhető. * * * C) Kultúrnövény eh öntözésével kapcsolatos szennyvíztisztítás. E módszer Angliában honosodott meg legelőször a múlt század közepe táján ; azóta az angolok előszeretettel alkalmazzák az újabb időkben is mindazokban az esetekben, a midőn a talajviszonyok megengedik. Az angolok a talajviszonyokra nem voltak mindig figyelemmel, kezdetben a szennyvizekben csak trágyaértéket láttak, a mely mezőgazdasági czélokra felhasználható. Innen van, hogy az angoloknál a vad öntözés is meg volt honosodva, a mely esetben a szennyvizeket egyszerűen kibocsátottták a területre s ha ott fel nem szikkadtak, még egy alacsonyabb fekvésű területre is reá vezették, a míg csak el nem tűntek. A szennyvíztisztítás e módja elfogadható volt a vízálló talajokon, azonban lia a szennyvíztisztításról előrebocsátottakat figyelembe veszszük, e berendezéseknek czélja, gyakorlati haszna alig lehetett. Az angolok e példákból valóban csak azt a tanulságot meríthették, hogy az öntözés e módja a kötött talaj amúgy is hiányos porozitását csak még jobban elrontja, a szennyvíz a felszínen poshad el, tűrhetetlenné teszi az egész vidék levegőjét és közegészségügyét, vagyis súlyosabbá teszi a bajt, a mely ellen védekezni kell. Az öntözés eme rendszerétől tehát megkívánták, hogy az emberi