Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

4. füzet - III. Czverdely Andor: A városi csatornák szennyes vizeinek tisztításáról

309 Alföldi, élő vízfolyásoktól távolabb eső városainkban e kérdés még nagyobb figyelmet érdemel. Ugyanis itt a csekély esésű befogadók egész vidékek altalajvizét, kútjait fertőzhetik meg s elviselhetetlen szagot terjesztenek. Elég arra utalni, hogy a szennyvizek köbméterében található lebegő alkotórészek száraz súlya 05—1.5 kg. lévén, 50.000 lakójú város, 100 liter fejenkinti napi vízfogyasztáskor, évenkint mintegy 900—2700 tonna üledéket ad, a mely évről-évre hatalmas tömeggé nőhet. Ha meggondoljuk, hogy e tömegek a csatornázatlan, alföldi községeinkben emberi lakóhelyekhez közel, hónapokon keresztül hevernek, érthető a járványos, súlyos gyermek- és egyéb betegségek áldozatainak nagy száma. A közegészségügyin kívül a csatornaszennyvíztisztításnak még műszaki, kémiai, mezőgazdasági és bakteriológiai vonatkozásai is vannak. Ugyanis a köz- és az állategészségügynek ez irányú védelme oly óriási áldozatokat követel a csatornázott városoktól, hogy érthető, helyeselhető és megokolt az a törekvés, mely mintegy 60 év óta a szennyvizek trágyaértékének kihasználásában keres némi ellenszolgáltatást a tisztítóberendezésekkel járó nagy áldozatok fejében, különösen a bővizű vízfolyásoktól távol eső városokban. Csakhogy a szennyvíztisztítás, a mezőgazdaság és a konyhakertészet érdekei különbözők lévén, az így keletkezett telepek ritkán jövedelmező üzletek a rajtuk elért kedvező terméseredmények és magas bérösszegek ellenére is. Kétségtelen azonban, hogy nemcsak a városok élelmezésére vannak kedvező hatással, hanem mint mintatelepek, az intenzív míveléságak meghonosítását elősegítik és így az egészséges, modern gazdasági haladás kereteibe czélszerűen és helyesen illeszkednék bele. A mezőgazdasági és konyhakertészeti czélokra való felhasználáson kívül kísérletet tettek a szennyvizekben foglalt zsíranyagok kivonására is, sőt a szennyvizek bomlása közben fejlődő gázok értékesítését is megpróbálták. E hasznosító módozatok a csatornaszennyvizek természetének tanulmányozása közben keletkeztek. Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy a szennyvízkérdéssel foglalkozó, különösen angol technikusok a szennyvíz minden értékes oldalát igyekeztek kihasználni oly czélzattal, hogy a szennyvíztisztítással járó nagy terheket apaszszák. Eddig a legtöbb eredménnyel az öntözés járt. Az idősorrendet tekintve, az öntözés különböző fajaival együtt a közvetetlenül mutatkozó haszonnál s közgazdasági jelentőségénél fogva leghamarább honosodott meg, sőt Angliában a legutóbbi időkig előszeretettel alkalmazzák. Csak midőn e tisztítómódszer alkalmazása nehézségekbe ütközött, fordultak újabb kísérletekhez. Általában azonban a szennyvíztisztítás eszközei csakis a szennyvizek káros tartalmának eltávolításában, csökkentésében, esetleg megsemmisítésében merültek ki. A bővizű vízfolyásokhoz közel fekvő városokban a szennyvíztisztítás mechanikai és kémiai módszerei nyertek alkalmazást. E módszerek az oldómedenczékkel együtt részint mint az öntözés előkészítői, részint a kémiai módszerekkel együtt mint a szennyvizekben foglalt oldott és lebegő alkotórészek kicsapására irányuló eszközök szerepelnek. A múlt század 70-es éveiben FranUand alapvető kísérletei nyomán a váltakozó talajszűrés (intermittierende Bodenfiltration) s ebből Вгппге, Santo Crip, Corbett mérnökök és Dibdin kémikus kísérletei alapján a mesterséges biológiai szennyvíztisztító eljárás, a töltő és csepegtető testek keletkeztek.