Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
3. füzet - VI. Apró közlemények
•273 állapítandó meg, mert a költségek közötti viszony nem állandó, hanem függ a homokanyagtól, a helyi viszonyoktól, az áraktól és egyéb esetröl-esetre változó körülményektől. Mielőtt tehát valamely homok mosására ,határoznánk el magunkat, czélszerü következő három szempontból megvizsgálni : 1. Mekkora a mosatlan homokkal készült normális habarcs szilárdsága. 2. Mennyivel nagyobb a mosott homokkal készült normális habarcs szilárdsága. 3. Mennyivel kell emelni a czementhozzáadást, hogy a mosatlan homokkal ugyanazt a szilárdságot kapjuk. A három irányban megejtett vizsgálat eredményéből a leggazdaságosabb eljárás könnyen kideríthető. Végül, hogy a kérdéses homok minőségére abszolút értékű adatot is kapjunk, igen czélszerü Czakó tanár úr ajánlatára a normális homokkal is összehasonlítani. Lampl Hugó. 8. Az élővizek hatása a csatorna szennyes vizeinek tisztítására. Ezzel a czímmel az osztrák mérnök- és építész-egyletben legutóbb Haempel 0. érdekes előadást tartott, melynek velejét az alábbiakban ismertetjük. Az élővizek öntisztító hatására nézve a tudományos körökben sokáig nem tudott egységes fölfogás kialakulni. Míg egyesek kizáróan oxidácziós folyamatnak tekintették az öntisztulást, addig mások pusztán ásványosodásnak minősítették, tehát oly folyamatnak, melynek során a nitrogéntartalmú anyagok baktériumok tevékenysége következtében előbb ammóniákká, utóbb pedig nitrátokká alakulnak át. Legújabb időben mind általánosabban az a fölfogás kezd érvényesülni, hogy az élővizek öntisztulása biológiai folyamat. Számos kutató kétségtelenül megállapította, hogy az öntisztulásban a voltaképpeni munkát, vagy átalakítást az alacsonyabb rendű flóra és fauna végzi. Az alacsonyabb rendű növények sorába tartoznak a baktériumok, algák (diatomák és zöld algák), továbbá egyes gombák, melyek között különösen e két jellegzetes szennyvízgomba : a Leptomitus lacteus és a Sphaerotilus natans játszik fontos szerepet. Ez utóbbiak az elszennyezett vízben jelenlévő szerves anyag rovására hatalmasan elszaporodnak, különösen akkor, ha czukorszerű anyagok vannak a szennyvízben (pl. szulfitcellulózegyári szennylúgokban) ; más szóval, ezek a növényi szervezetek elfogyasztják, elbontják a szervesanyagokat, mennyiségüket jelentősen csökkentik. Az alacsonyabbrendű növényeken kívül azonban az élővizek öntisztulásakor egész sereg alacsonyabbrendű állat is szerepet játszik. E szervezetek túlnyomórészben a legkülönfélébb protozoák sorából (gyökérlábúak, infuzóriák, sts.) kerülnek ki. Fontos tényezői továbbá a tisztító folyamatnak az iszapférgek, rovarálczák és alacsonyrendű rákfélék. Végül ide tartoznak még a halak is, melyek viszont az összes említett alacsonyrendű szervezeteket mint táplálékot elfogyasztva, áthasonítják őket, s ily módon úgy tekinthetők, mint az öntisztulás folyamatában részes szervezetek lánczolatának utolsó, legmagaáabbrendű tagjai. Az említett értelemben az öntisztulás folyamata azonban nemcsak a folyóvizekben megy végbe, a hol az eleven mozgású víznek bőségesen van alkalma az öntisztulással szervesen kapcsolatos oxidáczióhoz és ásványosításhoz foltélenül szükséges fölös mennyiségű oxigén elnyelésére, illetőleg oxigéntartalmának fölfrissítésére, hanem természetszerűen végbemennek e folyamatok az állóvizekben, tehát a tavakban is. Míg első pillanatra azt lehetne hinni, hogy a folyóvizek élénk mozgása következtében bennök az öntisztulás is gyorsabb lefolyású :
