Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

3. füzet - VI. Apró közlemények

•263 A móló legfelső részét falazták. A déli móló szintén vasbetonszekrényekből készült, de a szekrények elé a nyílt tenger felől palánkfalat vertek s a külső kőhányás kisebb méretű. A keleti mólót csak ideiglenes szerkezettel készítették, még pedig fából, hogy később, ha a kikötőt bővíteni kell, könnyen eltávolíthassák. A bejáró mólók, melyek között 150 m. nyílás van a hajóknak az előkikötőbe jutására, legnagyobbrészt légnyomásos szekrényekkel készültek. A medencze új kikötőpartjait légnyomásos vasszekrényekkel alapozzák. Két-két szekrény közötti 1'25 m.-es közt egy kis mozgószekrény segítségével betonozzák ki. Az új hajójavító medencze alapja egyetlen négyszögletű, 345 m. l\osszú, 60 m. széles vasszekrény, melyet légnyomásos úton sülyesztettek el. A munkakamrát, mely 180 m. magas, 129 betonozó kürtővel, 86 légzsilippel látják el. A nagy szekrényt úszó helyzetben viszik a sülyesztés helyére, melyet előzően kellően kikotornak. A hajójavító hasznosítható mérete 300 m. hosszúság, 40 m. szélesség. A két oldalfalban 4'4 m

2 méretű hosszanti vezeték megy végig, melyeket a fenék alatt 4 keresztvezeték köt össze. A medencze kiszivattyúzására a hosszanti falakban 3 egymás fölé helyezett kamrát építenek, melyek közül a felső a gépkamra, a középső a szivattyú kamra, az alsó a kút, melyből a szivattyúzás történik. Minden falban két, 495 lóerős szivattyúcsoport fog működni. A hajójavító bejáró zsilipjét 39'2 m. hosszú, 8'5 m. vastag, 17 9 m. magas hajókapú zárja. (Le Génie Civil, 1912. jun. 29.) 4. A czement közvetetten megszerzéséről. Hazánkban eddig nagyobbára az a szokás, hogy az állami munkákra a vállalattal kötött szerződésben a betonra vonatkozóan megszabnak egy bizonyos keverő arányt és a hozzá szükséges czementet a vállalkozó adja. Ennek az eljárásnak többféle baja van: 1. Az építtető sohasem tudja, milyen czementet kap. A czement normáliák már nem adnak biztosítékot, mert már elavultak; a legrosszabb gyártmányok is jelentékenyen nagyobb szilárdságot adnak, mint a mennyit a normáliák megszabnak. Sőt a másfélszeres normálszilárdságok megszabása sem elég, hiszen a jobb gyáraink a normálszilárdságokat 2— 2

1/

2-szeresen is túlhaladó szilárdságú czementeket szállítanak. 2. Az építtető keze meg van kötve. A megszabott keverő arány megváltoztatása.. vagy egyes exponáltabb helyeken több czement adagolása rendszerint nehézségekbe ütközik. 3. A vállalkozó a czementet nagyobb árral számítja, mint a hogyan a gyárból kapja és így a beton költsége is nagyobb, mint közvetetlen megszerzéskor. 4. A munkaközben való czementmegtakarítások (a beton szaporodása stb. következtében) nem az építtetőnek, hanem a vállalkozónak a javára esnek. Ezek a bajok nagyobb részben kiküszöbölhetők, ha a vállalati szerződés a czementre vonatkozóan egy bizonyos egységárt állapít meg és a vállalat a tényleg elfogyasztott mennyiséget kapja megfizetve. Ezt az eljárást alkalmazták a soroksári Dunaág felső torkolati kamarazsilipje építésekor. Az elmúlt évben közel 150 waggon czementet használtunk el és a fenti eljárásnak semmiféle baját sem tapasztaltuk. A czementet hajókból veszszük át és az építésvezetőség zárja alatt levő raktárakban tartják. A vállalat a raktárak-