Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
1. füzet - II. Maurer Gyula:Az écskai csegézőművek vasszerkezetének mázolása
26 lencsenagyságú foltokban támadta meg, rendszerint a máz alatt oly helyeken, a hol nem tapadt kellőképen vagy utólag elvált ; vagy pedig, a hol a mázt külső mechanikai hatás eltávolította. Egyebütt a kátránymázt eléggé ép állapotban találtuk. • Különösen feltűnő volt egyes kapúszárnyak lemezburkolatán a téli kisvizek szintjében talált rozsda-dúdorodások vízszintes sora, a melyet távolabbról szabályos szögecssornak vélt az ember. E foltok keletkezését annak kell tulajdonítanunk, hogy a téli kisvizek színében a jég reáfagyott a kapukra és helyenkint megszüntette a tapadást a vas és máz között, sőt ezt le is választotta. E szögecsfej-nagyságú rozsdacsomókat lekaparva és a vasat letisztítva lencsenagyságú, 6—9 mm. átmérőjű kimart foltokat találtunk, a melyeknek mélysége rendszerint 1*2—1*6 miliméter, legfeljebb pedig 2 miliméter volt. Két miliméternél mélyebb rozsdamarást csak az alsó kapúk vízmentén lefelé eső színében, átlósan elhelyezett Zorés-vason, — a melyet, úgy látszik, a hajók után kötött ladikok súroltak, — és a kaputiltók kovácsolt-vas nyitó rúdjain találtunk. Az egyik kapúszárnyon összesen 5 ilyen marást számláltunk meg 2 4 mm. legnagyobb mélységgel. Egyik kapúszárnyról leszedtük az alsó vízszíntes ütköző fát is. A fával együtt foltonként a máz is teljesen leválott és a vas fémfényes tiszta felszínű volt. Rozsdafoltokat azokon a helyeken sem találtunk, a hol a máz a vason rajta maradt és a fától válott el, s azért a többi ütköző fát nem vettük le. Az écskai vasszerkezetek mázolásának sikere első sorban attól függ, vájjon sikerül-e a közel tíz év alatt keletkezett rozsdát a mélyedésekből is teljesen kiszedni. A munka végrehajtására összesen csak 21 nap állott rendelkezésre. Ezért a máz összetételét akként kellett módosítanunk, hogy kedvező időben legfeljebb két nap alatt minden festékréteg teljesen megszáradjon. Ezért a m. kir. államvasutak gépgyára vegyészének, Hoffer Istvánnak meghallgatása után a vasszerkezetek tisztítását és mázolását következőképen végeztük el : A vízből kiemelt kapukat vésőkkel és kaparóvasakkal megtisztították és a régi máz levakarása után drótkefékkel fémfényesre dörzsölték. Az így megtisztított felszint a mélyedésekben esetleg rejtőző rozsda kioldása, vagy a régi máz megmaradt festékrészének megpuhítása czéljából firnisz (lenolaj) és terpentinszesz 1 :1 vagy 1 :3 arányú keverékével vontuk be. A vasak egész felszínét vele kellőképen bevonva, előbb horzsakővel, majd újból drótkefével fémfényesre tisztították. Ha az így megtisztított felszint nem mázolhattuk be azonnal, az említett keverék vékony rétegével védtük meg a levegőtől és nedvességtől. Az alkalmazott máz két réteg minium (ólompír) és két réteg ólomglétes kőszénkátrányból állott. Az első miniummáz zsírosabban, felerészben firniszszel és felerészben terpentinszeszszel készült. A második miniummázt már, a jobb és gyonabb száradást biztosítandó, soványabbra l/ 4 firniszből és 3Д rész terpentinből álló keverékével készítettük, nehogy a firnisz (lenolaj) a reájövő kátrányfestékben feloldódjék. A gépgyár szakértőjének véleménye alapján az első kátrányfestéskor az eddig használt keverésaránytól ugyanez okból kissé eltértünk, gyorsabban száradóvá tettük és csak vékony rétegben kentük a vasra. Mert így a nap hevétől fölmelegítve, megpuhítva kevésbbé repedezik meg.
