Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

1. füzet - II. Maurer Gyula:Az écskai csegézőművek vasszerkezetének mázolása

25 Az écskai csegéző müvek kapuit e nmvek üzembe hetyezése óta elsőízben 1912-ben mázoltuk. E munkákhoz — miután a Duna és Tisza magas vízállásai az écskai müvekig tolhatnak, csak július 20-án kezdhettünk hozzá és augusztus 9-én fejeztük be. A hajózásnak eme 20 napon való megszüntetése a kereskedelmet nem károsította meg. Az Oderán a kapukat gyakran télen, a hajózás szünetelése idejében mázolják akként, hogy a kapukat hatalmas tüzekkel melegítik. Ez az eljárás megokolt lehet ott, a hol a hajózás megszüntetése visszahatással van a nagy sziléziai szénmedenczék bányáinak üzemére, de alig lehet megokolt nálunk, a hol az aratás idejében a forgalom amúgy is pang. Annál kevésbbé tartjuk követendőnek ezt az eljárást nálunk, hacsak kényszerítő körülmények nem parancsolják, mivel a védőmáznak, mint alább látni fogjuk, a vizén kívül a fagy egyik legnagyobb ellensége, s különösen a még meg nem száradt mázt a fagy könnyen tönkreteheti. Az alkalmazott máz. Az écskai kapukat az 1902—3. évek telén födött és fűtött bódéban mázolták, kétszeres minium- és kétszeres ólomglétes kőszénkátrányfestéssel. Az eredmény, a vízből kiálló rész után ítélve, nem volt megfelelő, a máz repedezettnek látszott. Azért e vízlépcső duzzasztó művének vasszerkezeteit a rendes olajfestékkel mázolták ; sőt mivel mihamar kitűnt, hogy az olajmázt a Béga vize hamar megtámadja és leeszi, a torkolati duzzasztómű bakjait 1905. őszén csak háromszoros minium (ólompír) mázzal látták el. Azóta a duzzasztóművek bakjainak az alsó duzzasztott víz fölé eső részein kiterjedt kísérletek folytak különböző olajfestékekkel, ammoniákmentes aszfaltkátránnyal, inertol, sziderosztén és nauton festékekkel, és végül ismét ólomglétes kőszénkátrányíij'al akként, hogy ugyanannak a duzzasztóműnek a bakjait csoportonkint különböző anyaggal festettük be. Czinkezett vagy pedig ónozott vasra, a mit a kapuknál Francziaországban igen gyakran találunk, kísérleteink nem terjedtek ki, mert nagy felszínű ónozott vasak előállítása még igen költséges. E kísérletek folyamán, több évi tapasztalat alapján megállapítottuk, hogy az olajfestékek a Béga szerves tisztátalanságokkal telt vizének nem képesek ellentállani és így vízalatti vasrészek megóvására a Bégán nem alkalmasak. A kátrányfestékek ellenben a Béga vízének jól ellentállanak s nemcsak a vasat, hanem az alattuk levő miniummázt is, a mely szintén lenolajat (firnisz) tartalmaz, jól megvédik, ha kellőképen ügyelünk arra, hogy a miniummáz teljesen száraz legyen, mikor ji kátrányt reáviszszük. Az inertol és a sziderosztén festékek aránylag szintén jól beváltak, de tűzveszélyesek s csak melegen használhatók. S így nemcsak sokkal költségesebbek a kőszénkátrány-festéknél, de különösen a kezelhetés egyszerűsége és könnyűsége szempontjából is messze elmaradnak mögötte. Azért az 1910. évtől kezdve a kiváltás czéljából behelyezett bakokat, valamint a kapuknak az alsó duzzasztott víz színe fölé érő részét kétszeres miniummal és reá kétszeres ólomglétes kőszénkátránnyal festettük be; s kellő gyakorlattal sikerült a kátránymázt akként készíteni, hogy sem a fagyban, sem a napon meg nem repedt. Bár az écskai kapúk párákkal telt bódéban és aránylag alacsony hőmérsékleten készült első mázának jóságában nem bíztunk, idei kiemeléstik után kitűnt, hogy a rozsda a vasat a 9 és fél esztendő óta újra nem mázolt részeken is csak