Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

3. füzet - I. Iványi Bertalan: Gázlórendezések Szolnok és Csongrád között a Tiszán

•201 A szabadon hagyott meder szélességét a «0» víz színében megfigyelések alapján — 125—140 méterre szabtuk; legszűkebbre az inflexióban vettük. A keresztirányú sátrak — bekötések — itt zárt sátorsorból állanak. Kétsorban s a sátrak váltakozó elhelyezésével ugyanis, az inokai tapasztalatok szerint kimosások támadnak a keresztsátrak körül s a sátrak könnyen leroskadnak, eldőlnek. A feliszapoltatásra szánt mellékágban három-három sorból készültek a keresztkötések ; a sorok itt is zártak. A szigeten alól a sziget csúcsából kiindulva s a sziget víz alatti természetes nyúlványára támaszkodva épült a sátorpárhuzamosmű. Ennek rendeltetése, hogy a mellékág feliszapoltatásával egyidőben az új partvonalat kialakítsa. Mindezekből látható, hogy az iszapoltató művekkel mind a homorú, mind a domború oldalon dolgoztunk s természetesen egyenesekben is ; nem feltünk párhuzamosmü formát adni az Í3zapoltató művek elhelyezésének a domború oldalon sem. E szerkezet természete egészen más, mint a kőhányásoké, vagy egyéb szilárd falú építményeké ; soha sem kell attól tartanunk, hogy a sodor a sátorpárhuzamo3mű miatt a domború part mellé kerülhet. A kőpárhuzamosmü szerepét e szabályozásoknál csak egyenesekben ós enyhe görbületekben végzi a sátorsor s ott is csak ideiglenesen, három-négy év múlva az iszapból kialakult partvonal pótolja a rőzsét. Görbületekben rendszerint valamelyik part van a sodor vezetésére kiválasztva, ilyenkor szükséges tehát e part biztosításáról gondoskodni. Vezsenyen a homorú part biztosítása végleges jelleggel még nem történt meg. A görbület ugyanis itt általában nem oly erős, hogy sietni kellene a part megkötésével, sőt a sziget melletti nagyobbik ágban még fejlődés is kívánatos. Kisérletképen keresztirányú rözsesövényeket ültettünk a homorú parton. A hol alámosás nincs — enyhe görbületben — a partot a kizöldülő sövények is megvédik a hullámverések s a «0» fölötti vizekkel szemben, a hol pedig alámosás is mutatkozik, s a sövények elpusztulnak, ott végleges jellegű partvédezetről kell majd gondoskodnunk. A szigettel szemben, a nagyobbik ágban, erős görbületben -rőzsesátrakból és sövényekből készítettünk partvédezetet. Bár ez az állandó jellegre számot nem tarthat, kitűnő szolgálatot végez a fejlődőág kialakításában ama 4—5 év alatt, a míg eltart, mert az alatta védtelenül hagyott sarkot a víz most teljes erővel támadja s a medret a kívánatos irányban bővíti. Tiszainokánál a jobbpart megvédése sikerült ugyan sátrakkal és parti iszapolókkal is, ott azonban a helyzet más volt. A gázló rendezése után a vízfolyás sodra az egyenes irány következtében a középre került, megszűnt tehát az ok, hogy a partot nagyobb mértékben megtámadja. A mi az elért eredményeket illeti, a vezsenyi munkánál, minthogy itt az utolsó sátort csak 1911. év júniusában tettük le s a kotró is csak ekkor végzett, végleges sikerről beszélni ma még korai. Minden jel arra mutat azonban, hogy a gázló megszűnt s a homorú part végleges jellegű biztosításán kívül csak kevés tennivaló van hátra. Az 1909-ik évben és 1910-ik évben végzett munkák nyomában a község mentét kivéve, a hol különböző oknál fogva az iszapréteg- a sátrak mögött viszonylag kicsi, közel négy kilométer hosszúságban az eredmén}- nagyon biztató. A vezetőárok felső felében, a melyet még az 1910-ik évben kotortak ki, iszap-