Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

3. füzet - I. Iványi Bertalan: Gázlórendezések Szolnok és Csongrád között a Tiszán

» 202 lerakódás az 1911-ik év végén egyáltalában nem volt észlelhető, sőt ott, a hol a fenéktalaj lazább, a vezetőárok fejlődött is. A gázló azon részén, a hol a feneket homok borította, a meder az agyagrétegig a rőzseművek kiépítése utáni télen ós tavaszon még a kotrás előtt kimélyült, a kotró számára csak az agyag kiemelése maradt hátra. A kotrott anyagot a rőzseművek mögé ürítettük. Ha ennek mennyiségét levonjuk a jobbpart felőli part- és fenéknövekedés tömegéből, azt találjuk, hogy a mellékágnak figyelmen kívül hagyásával az 1911 ik év októberéig, a mikor az utolsó felvétel készült, kereken 250.000 köbméter a sátrak okozta iszaplerakódás. A szigeten alól, bár ott a sátorsor felső részén 80 méter hosszúságban az első évben elhelyezett sátrakat a víz felforgatta, mégis az 1911-ik év őszén már 600 méter hosszúságban a sátraknak csak egyharmada látszott ki az iszapból, pedig ide kotrott anyag semmi sem került. Voltak helyek, a hol a sátrak «0» alatt 3-5 —4'0 méter mély vízbe kerültek. Itt bizony egyrészük helyett újakat kell tennünk. A sátrak a mély vízben megroskadnak, elhajolnak, teljes magasságuk tehát az iszapoltatásban nem érvényesülhet. Hogy mélyen fekvő fenéken «0» vízig érő iszaplerakódás álljon elő, hozzá egyszeri sátorozás nem elég, ott a sátrakat két-három év múlva meg kell újítani. (11. és 12. kép.) A keresztirányú sátrakkal megrakott mellékágban is nagy az iszapolódás, hozzá azonban aránylag sok, összesen 270 darab sátor kellett. Ugyanis a mellékág felső fenékküszöbe magasabb, mint az alsó, itt tehát — ha a víz a mellékágba jut — bukás áll elő, s ennek nyomán a mellékág felső fele a magas küszöb ellenére is mély, néhol a «0» alatti 44) métert is eléri. Minthogy mély vízben a sátrak eredménytelenebbek, igen sok sátort kellett alkalmaznunk. Megállapítható az is, hogy czélszerúbb lett volna a sátrakat a mellékág alsó felében konczentrálni, itt kevesebb és alacsonyabb sátor is elég lett volna. A község mentén, mint már említettem, gyengébb az eredmény, mint máshol. E részen a sátrak határozottan homorú görbületben vannak elhelyezve, tehát a magasabb vizek támadásának is, a jégnek is ki vannak téve. Hozzá a homorú partnak az iszapolódásra való hajlandósága csekély, végül pedig itt találják legközelebb a sátrakat legkíméletlenebb ellenségeik az emberek. A falú czigányai. szegényei, a mikor kis vízállás, vagy a jég a sátrakat megközelíthetővé teszi, innen szerzik be tűzrevalójukat. Szerencsére a jelek arra mutatnak, hogy a sátorvonal legfelső 700 —800 méter hosszú részének elpusztulása nem fogja maga után vonni a vele párhuzamosan kotrott meder feliszapolódását s csak a község lakosai látják majd kárát kapzsiságuknak. Az elmúlt évben az őszi kis vizek helyett árvizeket okozott az időjárás szeszélye. Emiatt a nyilvántartó felvételek elmaradtak s alaposan szemügyre venni ?em lehetett az eredményt. Hiszen a «0» alatti vízállás csak pár napig tartott s ekkor is csak néhány czentiméterrel szállt «0» alá a víz, míg a munkálat közben (—) 150— (—) 180 cm.-nyire is leapadt. Pedig a hosszantartó és ismételt árvizek a sátrak iszapoltató hatásának érvényesítésére kedvezők lehettek. Júliusban és augusztusban annyit mégis észlelhettem, hogy a sziget fölött 400—500 méter hosszaságban a sátrak vonalában már a -j- 14), m. vízállás színét eléri a lerakódott iszap s mind itt, mind a szigeten alól a sátrak tetejéig érő iszap fölött már friss fűzfa díszlett. Ezek minden esetre igen kedvező jelenségek.