Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

3. füzet - I. Iványi Bertalan: Gázlórendezések Szolnok és Csongrád között a Tiszán

•200 egy-egy ér alakult ki s közöttük a zátony oly magasra nőtt, hogy rajta még a tutajok is fennakadtak, sőt alsó része a középzátonynak néha szárazon is maradt. A szigetmenti kisebbik ág lassú feliszapolódás állapotában volt, mégis a gázló közepén a kisebbik ág felé irányuló fenékér volt a mélyebb és erősebb, hogy azután vakon végződjék s kisvízkor keresztbukás álljon elő a középzátonyon. A vízmegoszlás miatt a szigeten alól is sekély volt a víz s itt is javítani kellett a medren, hogy a felső gázló megszűntével, közvetetlenül alatta másik gázló ne keletkezzék. A gázló rendezését a következők figyelembevételével terveztük meg s hajtottuk végre. Első és legfontosabb műveletnek a vízmegoszlás megszüntetését és mind a kisvíz, mind a középvíz szempontjából az egységes meder kialakítását tekintettük. Az egyik ágat tehát el kellett zárnunk. Minthogy pedig a jobboldali ág lassan már magától is iszapolódott, úgy találtuk, ezt kell kirekeszteni, tehát ennek fokozottabb feliszapoltatását vettük tervbe, még pedig keresztirányú rőzsesátrak beépítésével. Második szempont volt a hosszú, egyenes irányú és elszélesedett medrű szakaszon a vezetőérnek olyan irány- és helyzetadása? hogy benne iszaplerakódás elő ne állhasson. A meder fejlődésére, fentartására a középvizek a legfontosabbak. A kisvízi meder vonalát tehát úgy választottuk meg, hogy a középvizek megtartani és fejleszteni segítsék. Minthogy pedig a partok a vezetői a középvíznek, a kisvízi medret arra a partra támaszkodva terveztük meg, a melyik mellett a vezetőéi' kialakulása biztosabbnak látszik. Általában a balpart éles szegélyJyel, egyenletes görbületű vonalakkal és sokkal meredekebb rézsűkkel vau kialakulva, mint a jobbpart, tehát a balpartot választottuk a kisvízi meder irányvonalának, a jobbpartot s vele a jobbparti mederrészt pedig iszapoltatni törekedtünk. A vezetőeret magát kotrással állítottuk elő. A jobbpart felől a község felső végétől kezdve a sziget csúcsáig 3400 m. hosszúságban rőzsesátorpárhuzamosmű készült; vele párhuzamosan majdnem ilyen hosszúságú a kotrás is. A szigeten alóli sátorpárhuzamosmű hossza 730 méter. A kotrás itt elmaradt, a vízre bíztuk a mélység kialakítását. A gázló felső részén — mint említettem már — kemény a fenék, itt hordaléklerakódás nincs. Hogy a «0» víz színében mégis széles a meder, az a kanyarulat hatására vezethető vissza. A fenék kötöttsége miatt azonban — hogy jellemzően fejezzem ki magam — a mederszelvény itt tükörképet mutat. Mivel a meder homorú fele kompakt agyag, melyet a víz lassan lesúrol ugyan, de kivájni nem képes, ezen az oldalon a középvízi és kisvízi meder parti lejtője nagyon enyhe ; a kimélyülés az ellenkező part mentén történt. Ez az abnormis alakulat kényszerített bennünket arra, hogy a kotrást a domború oldalon végezzük, vagyis a mélyebb mederrész felé toljuk, viszont a kisvízi meder megszűkítésére szánt iszapoltató műveket a homorú oldalon helyezzük el, bár rendes viszonyok között épen megfordított elhelyezés lett volna megokolt. Ezeket az iszapoltató műveket még arra is szántuk, hogy a hatásuk alatt lerakodó iszapon a község partjainak védelmére sűrű füzes legyen létesíthető. Az iszapoltató rőzseművek a mederben e gázlónál is rőzsesátrakból, a part rézsűjében pedig rendszerint rőzsesövényekből állanak. A sátrakat zárt sorban párhuzamosmű formájában helyeztük el a szabályozott kisvízi meder szélén.