Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

3. füzet - I. Iványi Bertalan: Gázlórendezések Szolnok és Csongrád között a Tiszán

rozséból sövényeket húztak, ezen kívül pedig 50 -50 méterenkint a part aljában a vízfolyásra merőleges irányban 2—3 rőzsesátort a vízbe sülyesztettek. E sátraknak rendeltetésük az volt, hogy a part lábánál az örvényelést és vele az alámosást megakadályozzák s módot adjanak az elültetett sövények kihajtására, a növedék füzes megerősödésére. A baloldali párhuzamosműben a rőzsesátrak zárt vonalban voltak elhelyezve, a bekötésekben pedig két sorban, olyan formán, hogy mindegyik sorban a sátrak között egy sátorhossznyi köz maradt s a két sor egymáshoz képest egy sátorhosászal el volt tolva. A víz tehát a két sor sátrai között kóvályoghatott. E munkálat hatása alatt a szakasz teljesen átalakult s ma már inokai gázló nincsen. A szabadon hagyott meder teknőformában alakult ki, melynek közel a közepén van a víz sodra. A balpart a kőpárhuzamosmüig feliszapolódott, a rőzseműveket betemette az iszap s csak helyenkint, illetve ott is csak a csúcsuk látszik ki. (8. kép.) A jobbpart szakadozása megszűnt s az egész partot sűrű füzes borítja, melyet ma már fokozatosan vágni kell, hogy a közép víz keresztszelvényét túlságosan ne szűkítse meg. (9. kép.) A gázló szabályozása következtében az inokai sarok görbülete is enyhült, ez idő szerint alig jön számba, mint hajózó-akadály. A balparton az iszapolódás fent aránylag gyengébb s mint a zátonyok magassága szokott, enyhén emelkedve, lefelé egyre nő s legmagasabb helyén már a «0» feletti 2'0 méter magasságot eléri. A parti zátonyon a fűzfa évek óta sarjadzik már s ha nem legeltetnék, pár év alatt füzeserdő fejlődnék rajta. A munka elkészülte után a következő években a jobbparton a sövényeket még szaporították s lefelé a sarokig terjesztették ki. A balparton 1904. óta semmiféle munka, tehát fentartás sem volt. A meder mélysége «0» alatt 5Ю méter körül van, néhol kissé kevesebb, de általában mélyebb. Kiegészítő munkák a régi kőpárhuzamosnűí és a balpart között volnának célszerűek, hogy a hátsó meder is gyorsabban iszapolódjék. E célra keresztirányú rőzsesövények ültetése elégséges lesz, minthogy őszszel ez a mederrész is szárazon marad. Ezenkívül a felső szakadópartból kiindulva a párhuzamosmű sátorsorának megújítása is kívánatos pár száz méter hosszúságban, hogy a parti zátonv felső végén is elérje azt a magasságot, a hol a füzes már díszleni képes s ily módon állandósul. Az inokai gázló rendezése az eddigi pótmunkákkal együtt — a kotrást nem számítva — mindössze is csak 21000 koronába került. Az inokai gázló rendezése után öt év múlva, — a tiszai munkálatok új irányának kezdetével — került munkába a vezsenyi gázló. Ez a gázló az inokainál sokkal hosszabb s egészen más jellegű. Míg az inokai gázló megjavítása csak másfél kilométer hosszúságú kiöblösödött mederszakasz átalakítását kívánta, a vezsenyi gázló rendezésére közel öt kilométer hosszú vonalon kellett munkálatokat végezni. A vezsenyi gázlóban együttesen fordulnak elő mindazok a körülmények, melyek gázló alakulására vezetnek. (10. kép.) A vezsenyi szakasz felső részén a kemény fenéktalaj volt az akadálya a vízmélység kialakulásának ; lejebb a közeli sziget hatása alatt a meder elszélesedett s elzátonyosodott. Az elzátonyosodott mederben a jobb- és balpart mentén