Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

3. füzet - I. Iványi Bertalan: Gázlórendezések Szolnok és Csongrád között a Tiszán

•198 tot kezdte alámosni, a nélkül azonban, hogy a szakasz felső és alsó részén a gázló küszöbe mélyült volna. Mikor azután, 1904-ben iszapoltató rőzseműveket és kotrást alkalmaztak, rövidesen azt tapasztalták, hogy a munkának megvan a kívánt eredménye. Ez utóbbi munkálat abból állott, bogy a szakasz •felső végén a homorú partból kiindulva 1370 méter hosszúságban iszapoltató rőzsesátrakból párhuzamosmű-szerű vonal készült, a melyet 100 méterenkint a mederre kereszt irányban szintén rőzsesátrakból álló bekötések kötöttek össze a parttal, illetőleg a régi kőhányással. A rőzsemüvekkel megs?űkitett meder a «0» víz színében 140 méter széles maradt. Ennek közepén 30 méter széles vezetpárkot kotortak ki s & kikotí'ott anyagot a balpart felől a rőzsesátrak mögött ürítették le. A kotrás mélysége «0» víz alatt 5 0 méter volt. A hosszanti rőzsesátrak vonalát, továbbá a kotrás irányát akként választották meg, hogy a felső és alsó kanyarulatok között természetes átmenet jöjjön létre. Minthogy pedig a jobbpartot a víz alámosni kezdte, e part megvédéséről is gondoskodni kellett. Evégből a szakasz felső részén 50—50, lejebb20—20 méter távolságban a part «0» víz feletti lejtőjén a vízfolyásra merőlegesen eleven fűzfa7. kép. A tiszainokai gázló rendezése