Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

2. füzet - II. Pálffy Tihamér: Folyóink vízjárása az 1904-1911. években

165 évben különösen a Szamos és Kraszna, nemkülönben a Kőrösök és Maros vízgyűjtőjét számbavehető téli hó borította. A márcziusi hóolvadás ugyan huzamos ideig magas szinten tartotta a Tiszát és mellékfolyóit, de azért 8 foknál nagyobb vizet nem tudott előidézni. Egyedül a Bodrog emelkedett fel 9 fokra. A Dunáról elmondhatjuk, hogy egész éven át alacsony volt, kivéve a helyi duzzasztásokat, melyeket a jégtorlódások okoztak. Az első jelentősebb torlasz február hó 9-én Domborinál, a második február 12-én Bezdán mellett támadt. Az első 11, az utóbbi 9 fokra duzzasztotta a Dunát. Mindkettő veszélyes jellegét körülbelül február hó 18-ig tartotta meg, jóllehet robbantásokkal is fáradoztak eltávolításukon. E jégtorlaszok alakjáról és a védekezés módozatairól részletesen beszámol a « Vízügyi Közlemények» 1912. évi 1. füzete. A Duna mellékfolyói közül a Morván kiemelkedőbb árhullámot észlelünk márcziusban és a Száván márczius, május, október és deczember hónapokban. A Száva május havi árvize 10 fokos, a többi 9 fokos volt. Mindezek mellett a Duna alacsony maradt. Az 1910. évnek feltűnően enyhe tele volt úgy, hogy vizeink legtöbbje teljesen jégtől mentes maradt. Az 1910. év csapadékának összege, a meteorológiai megfigyelések szerint, minden egyes állomásunkon kivétel nélkül sokkal nagyobb volt, mint az előző 30 év átlaga. Folyóinkon ennélfogva úgyszólván egész éven át egyik árhullám követte a másikat. Ezúttal csupán azokat soroljuk fel, melyek magassága 9—10 fokot ért el. így megállapítjuk, hogy a baja—újvidéki Duna-szakaszon május—október hónapok között a jelentősebb árhullámok száma 8, a Száván február—deczember közt 4 ós a Morván május—deczember közt 5 volt, A Tisza vízhozománya főleg május, július és novemberben mutatott élénkséget és a mellékvizein szintén sűrűn követték egymást az árhullámok, de magasságuk mind a Tiszán, mind a mellékfolyókon 9 fokon alul maradt. Kivétel a Temes és Béga, melyeknek május és szeptember havi 9 fokos árvizeire itt rövidesen kitérünk, hogy az átalakított kastélyi fenékgát okozta vízszinváltozások és a Temes mellékvizeinek egymásra hatását bemutassuk. Május hó 3. és 7-ike közt két hosszú árhullám érkezett le a Temesen a kastélyi fenékgáthoz. Legmagasabb tetőpontjuk a kastélyi mérczén 290 cm.-t mutatott. Ez a nivó a régi állapotban csak középvizet jelentett, az újjáépített fenékgát azonban megváltoztatja értékét. Ugyanis a kastélyi fenékgát anyaga régente rőzséből állott, koronája a helyi mércze (0) pontja felett 70 cm. magas volt, mely 30 m. szélességben nyitott utat az átbukó víznek. Ujabban, illetve 1902. évben a fenékgátat rőzse helyett terméskőből építették ki. Megtartották ugyan koronájának régi, (0) feletti 70 cm. magasságát, de az átbukás szélességét 30 méterről 70 m.-re bővítették ki. Ily körülmények között természetesen az 1910. május havi 290 cm.-es kastélyi vízállásnak, a megváltozott helyzet folytán nagyobb érték felel meg. Kipuhatolására összehasonlítottuk az 1902. évet megelőző és azt követő években észlelt, szomszédos kiskastélyi és zsábári megfelelő vízállásokat. 14*