Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
2. füzet - II. Pálffy Tihamér: Folyóink vízjárása az 1904-1911. években
166 Eredményül kaptuk, hogy az új fenékgát mellett leolvasott kastélyi vízállásokat — a mércze 2 és 4 méteres pontjai között — mintegy 50 cm.-el kell növelni, hogy az 1902. év előtti vízmagasságok való értékét kiadják. Hogy ez alkalomból, a régi tapasztalatok útján, következtetést vonhassunk a Temes középszakaszának vízállásaira, az 1910. május hó 5-én leolvasott kastélyi 290 cm.-es vízállás helyett a fentemlített 50 cm.-el magasabbat, vagyis 340 cm.-t kell alapul vennünk, a mit a múltban már nem a közép-, hanem az árvizi nivók közé soroztunk. Ezek előrebocsátása után megállapíthatjuk azt is, hogy az 1910. évi szeptember 4-én észlelt 346 cm.-es vízállás az 1902. év előtti időben 396 cm.-t mutatott volna. Minthogy pedig a kastélyi mérczén az eddig ismert legnagyobb vízállás az 1887. évben 415 cm. volt, ennélfogva érthető, hogy a Temes—begavölgyi vízszabályozó társulat mind a május, mind pedig a szeptember havi árhullámot árvédő intézkedésekkel kisérte. Figyelemreméltó jelenség gyanánt kell kiemelnünk azt, hogy e két árhullám alakjában lényeges eltérés mutatkozott. A május havi kastélyi 290 cm.-es tetőzés ugyanis 56 cm.-el volt alacsonyabb, mint a szeptemberi : és mégis a Temes folyó középszakaszán, helyenkint, a májusi jóval magasabb vízszineket létesített. Magyarázatát megleljük, ha tekintetbe veszszük a következőket: a május havi árvízkor a Temesnek két árhulláma utóiérte egymást; ehhez csatlakozott a Béga-csatornának, az Árapasztón át, leérkező két árhulláma, mely egyesült víztömeget azután a Temes mellékfolyói közül főleg a Temesina, Surgány, Poganis, Berzava és Terézia vízfolyásoknak a szokottnál hosszabb ideig kulmináló árvizei növeltek, továbbá a szeptemberihez képest, mintegy 3 méterrel magasabb pancsovai Duna vízállásnak visszahatása súlyosbított. A szeptember havi áradás a Temesen és Bégán csak egy-egy árhullámot hozott. És ezek Kastélynál, illetve az Árapasztón nem négy, mint az előző esetben, hanem csak másfél napig tartó magas vízállást okoztak. Rövidebbek voltak a Temes többi mellékvizeinek árhullámai is úgy, hogy ez alkalomból, a májusi nívókhoz mérten, a tetőpontok a nezsényi hídnál 79, Szécsánynál 74, Csávosnál 59 és Újpécsnél 2 czentiméterrel alacsonyabbak lettek. Az 1911-: к évben, az előző óv nedves volta után, nem remélhettük az évi csapadék oly mértékű csökkenését, mint a hogy az tényleg bekövetkezett. Összes folyóinkon az évi középvízállások, a megelőző 20—30 év feljegyzéseiből összeállított átlagos középnél, jóval kisebbek voltak. Figyelembe véve még a huzamos ideig tartó kisvizeket, megállapíthatjuk, hogy az 1911. év határozottan a száraz évek közé tartozik. Kilencz fokig emelkedő egy-egy árhullámot kizárólag két folyón találunk. A Morván február, április és május hónapokban; továbbá a Száván a május és június havit. Azonkívül megemlítjük a Vág folyó február havi jégtorlódását, mely Szered közelében egy napig állt és a Vág vizét egy pár órán át 8 fokra duzzasztotta. Az egyes években észlelt áradások legmagasabb tetőpontjait, az eddig ismert legnagyobb vízállásokkal kapcsolatosan, a következő táblázatok tüntetik fel :
