Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

2. füzet - II. Pálffy Tihamér: Folyóink vízjárása az 1904-1911. években

Az 1906. év csapadékmennyisége — a deczemberi havazást kivéve — szintén a közepes mértéken maradt. Mintán a deczemberi hó hatása csak a következő évben érvényesült, ennélfogva folyóink ez évi vízjárásában alig akad említésre méltó jelenség. A Dunán június- és júliusban, a Száván november havában észleltünk 9 fokos vizeket. A Tisza és mellékfolyói egész éven át alacsonyak voltak. Jelentéktelen áradásaik tetőpontjai alig emelkedtek a középvizek szintje fölé. Az 1907. év elején a hó óriási tömege aggodalommal töltötte el az érdekelteket. Az előző deczemberben és az 1907. óv január havában a folytonos havazás már két hónap alatt oly félelmetes hótakaróval födte az országot, hogy folyóink vízgyűjtő területein a végzett mérések sokkal vastagabb hóréteget konstatáltak, mint az emlékezetes 1894/5. év telén (deczember, január és február havi csapadéka együttvéve). A Körösök vízgyűjtőjén 1-5 m., a Temes-Béga körül 2 т., a Tisza és Szamos vízgyűjtőjében 3 m. és a Kárpátokban 4 m. volt a hóréteg vastagsága. Azonkívül Bécsből jelentették, hogy az Enns, Inn, Salzach és Isar mentén hely énként 4—5 méteres, vagyis jóval vastagabb 'hóréteg van, mint a milyet a megfigyelések kezdete óta észleltek. A tavaszi lassú hóolvadás azonban kedvező hatással lévén a vizek járására, folyóink a vízgyűjtő területeken felhalmozódott téli csapadékot több, mérsékelt árhullámban veszély nélkül vezethették le, miután márczius hó közepe táján úgyszólván az összes vizeinkről már a jég is eltakarodott. Márczius közepétől júliusig, mintegy З

г/г hónapon át, állandóan magas nivót észlelünk folyóinkon. A Tisza, az egyesült Körös és a Bodrog, továbbá a Száva és helyenként a Duna huzamos ideig 9 fokot mutatnak. A dunai árhullámok közül a legmagasabb május hó végén tetőzött, a mikor Apatin és Palánka közt az eddig ismert legnagyobb árvíz-nivót is felülmulta. Jégtorlódás három helyen támadt. Az egyik január havában Paks alatt. Veszélyes jellege azonban csak egy napig tartott, midőn január 17-én a Paks körüli Duna-szakaszt 10 fokra felduzzasztottá. A másik Ittebénél a Bega-csatornán már az előző deczember hó végén keletkezett és 1907. év január elejéig húzódott. Ez idő alatt az ittebei mércze. állandóan 11 fokos vizet mutatott, de árvédő munkával a töltéseket meg lehetett óvni. A harmadik torlasz a Szamoson volt Nábrád mellett s tetőpontját márczius hó 25-én érte el, de kártétel nélkül elvonult. Az 1908. évben kevés hó feküdt a vízgyűjtőkön. Jégtorlódás csupán a Baja feletti átvágásban jelentkezett, hol február hó 2-án a Dunának alig 2 fokos vizét 9 fokra duzzasztotta. Ez minden nagyobb veszedelem nélkül február hó 19-én megszűnt. A hóolvadás és tavaszi esők beálltával márczius hó elején a Körösök, Szamos, Bodrog éâ Latorcza 9 fokos árhullámokat hoztak, melyek azután a felső Tiszát szintén 9 fokra emelték. A Mura április havi 11 fokos árvize alkalmából a Dráva csak 8 fokot mutatott. A Száva mellékfolyóin márczius és április havában sűrűn fordultak elő 8—10 fokos árhullámok, melyek a Száván 9, sőt április közepe felé 10 fokos vizeket is létesítettek. A Dunára azonban ezek különösebb hatást nem gyakoroltak. A Dunán a víztömegek egymásra való kölcsönös hatását észrevehetően csupán május havában konstatálhattuk, mikor a Duna jelentősebb árhullámát a mellékfotyók hozománya fokozta. Ekkor Bezdán és Palánka közt 9 fokos vizet találunk, mely később magasságát megtartván, egészen a Tiszatorokig húzódott le. Május végén, illetve június elején azután beállt az összes vizeken az apadás, mit csak rövid időre szakított meg egy-egy jelentéktelenebb árhullám. Az 1909. évet az előzővel együtt a száraz évek közé sorozhatjuk, bár ez