Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

2. füzet - II. Pálffy Tihamér: Folyóink vízjárása az 1904-1911. években

163 Az árvizekre vonatkozóan a Dunának Moliács feletti szakaszát vizsgálva, azt találjuk, hogy ott az 1904—1911. években számbavehető árhullám alig volt. A csapadékban gazdag 1910. év is főleg abban emelkedett ki, hogy egész éven át kedvező vízmélységet biztosított a hajózásnak. A Mohács alatti Duna-szakaszon azonban, egy-két év kivételével, azt látjuk, hogy itt a dunai jelentéktelen árhullámok árvízi szintet is megközelítenek, a mi természetesen a mellékfolyók vízhozományának összegező hatásából származott. A tiszai áradások jelentősebb magasságot nem értek el. Legkiadósabbak voltak azok az árhullámok, a melyeket az 1907. évi hóolvadás táplált, de ezek is legtöbb helyen csak a középvíz szintjére emelkedtek. A Száva és Dráva legmagasabb árvizei az őszi esőzések következtében álltak elő. Az előbbinek az 1905. és 1910., az utóbbinak 1904. és 1907. évi vízállásai érdemelnek figyelmet. Mielőtt az egyes években észlelt legmagasabb árhullámoknak tetőpontjait összehasonlító kimutatásba foglalnék, minden egyes év árvízi jellegének megvilágítására felsoroljuk a legjellemzőbb jelenségeket. Az 1904. évet nagy hideg vezette be. Január havában és február elején főfolyóinkon jégzajlást találunk, mely csakhamar a Dunán Paks és Baja közt, a Tiszán Tivadartól Titelig álló jéggé tömörült. A jégmentes Száva kivételével^ a mellékfolyókon is jég volt. Ez alkalomból a Dunán egy jégtorlasz is keletkezett Paks alatt, de ez hatásában Paks körül csak 6 fokos vizet hozott létre. A mint a középvízállások táblázatából látható, a Duna 1904. évi vízjárása — a Mohács alatti szakaszt kivéve — alacsony volt. Árvízi nivót csupán április havában konstatálhatunk Mohács és Zimony közt. Ezt a Száva és Dráva árhullámainak taláLkozása okozta. Az 1904. év különben száraz jellegű volt, a mit élénken illusztrál egyfelől az a körülmény, hogy a nagy magyar Alföldön az egész évi csapadék 500 mm.-en alul maradt, másrészt pedig a nagymértékű takarmány szükség. mely mezőgazdaságunk egyik legfontosabb tényezőjét, az állattenyésztést szinte megbénította. A Duna mellékfolyói közül a Száva január, február, április és októberben, a Dráva pedig április, május, június és október hónapokban hozott egy-egy 9 fokos árhullámot. Figyelemreméltó még a Morva, Nyitra és Ipoly, a melyek február és április havában rövid ideig tartó 9—10 fokos árvizeket adtak. A Tiszán egész éven át jelentéktelen áradások voltak. A Fehér- ós FeketeKőrös mellékvizeken februárban jelentkezett ugyan egy 10 fokos árhullám, de ez is lefelé való haladásában, csakhamar a középvizek szintjére sülyedt. Az 1904. év deczember elejétől 1905. év február hó végéig erős telünk volt. Január havában Dunaföldvár, Baja ós Dálya közelében, nemkülönben a Kazánszorosban, összesen négy helyen, jégtorlódás támadt, azonban 8 foknál magasabbra egyik sem duzzasztotta a vizet. ~ Folyóink vízjárása általában véve az 1905. évben közepesnek mondható. A Duna legmagasabb árhulláma február havában Dunaföldvár—Baja közt, májusban pedig Bezdán—Palánka közt 9 fokos volt. Legtöbb árhullám a Száván vonult le; a márczius—április és október havi 9 fokra, a novemberi 10 fokra emelkedett. A Tisza és mellékfolyóin fontosabb esemény nem fordult elő. A Béga április havi árhulláma is elvesztette a jelentőségét, mihelyt a töltésezett szakaszokba érkezett.