Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

1. füzet - I. Térfi Béla: A krassószörényi árvízkatasztrófák

18 tette az erdőnek kellő feltárását, a mi egyébként a felújitás helyes vezetése érdekében is szükséges. A kincstári erdőbirtokon és a vagyonközségnél azonban ez még a jövő, reméljük a legközelebbi jövő feladata. Ezekben vázoltam a katasztrófa által sújtott vidék legelőinek s erdőségeinek jelen állapotát s hatásukat az árvízokozta károk nagyságára. Belőle önként folyik a védekezés módja. Meg kell gátolni a termőtalaj további elkopárosodását s a már elkopárosodott területrészeket erdősítéssel a kultura részére vissza kell hódítani. A termőtalaj további elkopárosodásának meggátlására egyedüli mód a feltétlen erdőtalajú legelőrészeknek erdészeti kezelés alá vonása s a legeltetésnek megfelelő szabályozása a kecskelegeltetés megtiltásával. Annál is inkább szükség van e téren a leggyökeresebb eszközök minél előbbi alkalmazására, mert a talajviszonyok felette kedvezőtlenek, minthogy a legelők legtöbbnyire a szilárd kőzetű, de meredek hajlású alaphegység (kristályos palák, mészkő stb.) alsó részében, illetve a laza talajú neogén üledékek felső részén, vagyis e kettő találkozó vonalában terülnek el. Hogy pedig az itteni kopárosodások minő eredményekre vezetnek, fentebb már ismertettem. A legelő egyes részeinek erdészeti kezelés alá vonása a legeltethetését nem minden esetben teszi lehetetlenné, sőt azt sem gátolja, hogy ezeket az erdőterületeket, lia a talaj- és esésviszonyok egyébként megengedik, ligetes legelőerdőüzemmód szerint kezeljék, a mikor is a község legeltető szükségletei a jelenleginél sokkal jobban kielégíthetők. A legelő eme részeinek kijelölésével kapcsolatban egyúttal újra elbirálandók a beerdősítendő kopárterületek is, gondosan ügyelvén arra, hogy a beerdősítésre ne csak a már tényleg teljesen kopár teriileteket és vízmosásokat jelöljék ki, hanem hogy mellettök és főként felettök még aránylag elég széles sávot is bevonjanak a beerdősítendő területbe, mert csak így lehet remélni a vízmosások továbbterjedésének meggátlását. Minden oly esetben azonban, midőn a legelőterület egy jelentékenyebb részének beerdősítése vagy tilalmazása válik szükségessé, gondoskodni kell arról is, hogy az elvont teriilet helyett a község közelében más teriiletet rendezzenek be legelő czéljaira. A mennyiben a szomszédos vagyonközségi erdők egyes részletei nem feltétlen erdőtalajúak s így legeltetésre állandóan alkalmasak, elsősorban ezek lennének a beerdősítendő, illetve erdőként kezelendő részekkel kicserélendők annyival is inkább, mert az érdekelt községek úgyis a két vagyonközség valamelyikének kötelékébe tartoznak. Ha pedig ily terület rendelkezésre nem állana, esetleg a vagyonközségi erdő egy megfelelő részletének ligetes legelőerdő-üzemével hihetne czélt érni. De nem zárkózhat el nézetem szerint más szomszédos erdőbirtokos, így a kincstári erdészet és az osztrák-magyar államvasúttársaság sem az elől, hogy a mennyiben megfelelő, nem feltétlen erdőtalajú terület rendelkezésükre áll, melynek legelőkénti használatára valamely község tényleg múlhatatlanul reá van szorulva,. ' hogy megfelelő kárpótlás fejében át ne engedje. A kárpótlás viszont legkedvezőbben ismét a vagyonközség tulajdonában levő s a kincstár, illetve az államvasúttársaság erdeivel határos erdőterület megfelelő részének átengedésével lenne megadható, a vagyonközség viszont az illetâ