Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

1. füzet - I. Térfi Béla: A krassószörényi árvízkatasztrófák

16 mely nem az illető községnek hozzájárulásával jutott magántulajdonba, hanem alapja ugyan önkényes, de az illető község által tűrt foglalás volt. A közlegelőből így elfoglalt területek kiterjedése a volt határőrvidéken, melynek határai nagyjában összeesnek az 1910. évi katasztrófa által sújtott vidék határaival, 68,722 k. hold. A vármegye a 90-es évek elején fogott hozzá ennek a kérdésnek rendezéséhez. Ekkor rendelte el ugyanis belügyminiszteri jóváhagyással a közlegelőből való foglalások felmérését, azzal a czélzattal, hogy ezeket a foglalásokat holdanként előre meghatározott kulcs szerint kiszámítandó olcsó vételáron az egyes foglalók vagy jogutódjaik megválthassák és a foglalásokat a kiállítandó adásvételi szerződések alapján a községi közlegelő telekkönyvi lapjáról törüljék és az egyesek tulajdonául bejegyezzék. Erre az álláspontra az a körülmény bírta a törvényhatóságot, hogy a foglalásoknak visszaszerzése majdnem teljesen kivihetetlennek látszott. Bár a bíróság egy-két eset kivételével mindenkor a községek javára döntött, a perindítástól mégis el kellett állani, mert a mintegy 15000 foglaló ellen indítandó per költségei oly óriási összegre rúgtak volna, hogy a lakosságot teljesen tönkre tette s az egész vidék gazdálkodását megbénította volna. A rendezés illetve felmérés sok helyen a népnek igen erős ellenzésével találkozott, mert a lakosság legnagyobb része a foglalást már magántulajdonának tekintette s nem volt hajlandó szerződést kötni. A foglalásoknak ez a rendezése idézte elő a mehadikai és korniarévai zendüléseket, melyekben néhányan életükkel fizettek meg a lelkiismeretlen bujtógatók izgatásai miatt. A rendezést most már nagyjában befejezték s ez úton a közlegelőből mintegy 46.000 k. hold magánkézbe jutott. Hogy ezek a területek a közlegelő legjobb részét foglalják el, hangsúlyoznunk felesleges. A katasztrófa sújtotta vidék, vagyis ^ régi határőrvidék közlegelőjének kiterjedése 194,499 k. hold, melynek azonban alig fele az oly terület, mely állandó legelőnek még ez idő szerint is tényleg alkalmas s ebből is a legjobb részeket mintegy 69.000 k. holdat magánosok foglaltak el, illetve belőle 46 ООО k. holdat már az ő telekkönyvükbe át is vezettek. A legelő másik felét azok a területrészek alkotják, melyek okszerűen csak erdőként kezelhetők. Ezek faállományát igen kevés kivétellel még a határőri rendszer idejében kihasználták s az így letarolt erdőterületet ellepte a kecske. A meredek oldalon történt foglalások felszántása s a letarolt területeknek kecskékkel való legeltetése a termőtalajt úgyszólván teljesen tönkretette. Mintegy 30.000 k. holdra tehető az ily kopárosodásnak indult és vízmosásokkal szabdalt terület, melynek kiterjedése hovatovább mindig nagyobb lesz, ha az észszerűtlen legelőgazdálkodásnak gátat nem vetünk. A községnek összes állatállománya ugyanis, köztük a kecskék ezrei, naprólnapra járják az egész területet, még az oly meredek, köves, görgeteges részeket is, melyeknek legelőértéke a semminél alig vehető többre. A kopár területeknek legsürgősebben beerdősítendő részleteit 4441 о. k. hold kiterjedésben az 1879. évi XXXI. t.-cz. 165. §-a alapján időközben ismét erdészeti kezelés alá vonták. A beerdősítendő területek kijelölésekor azonban a hatóságok a minimumra szorítkoztak, nehogy a nép ellenséges indulatát felkeltsék s ép emiatt a kijelölt