Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

2. füzet - I. Benyó Albin: A kolozsvári villamos vízerőtelep

120. a fák legkevésbbé voltak útjában a műszer iránysíkjának. Ezért a 0 szelvény kitűzése a tervezettől eltérően történt s a kiinduló pontot a baloldali bekötés végső síkjában vettük föl. A keresztszelvényeket a földmunkához az R = 100 m. sugárú íven mért 5—5 m. távolságban tűztük ki. Miután az ez íven rögzített karók az alapkiemelés felső lejtőjéhez közel estek s így könnyen kimozdulhattak volna, nemcsak a munkások járása, de a lejtők csuszamlása miatt is, az alapfalazáshoz az R = 99 m., 79 m. és 39 m. sugárú íven történt a szelvényeknek 5—5 m. távolságban való megjelölése. (L. a 46. rajzot.) A zárógát alapját a vízállóság elérése czéljából lépcsőzetesen tervezték, azonban a völgyfenéken az alapkiemeléskor a gnájsz-kőzetnek annyira különböző változata tünt elő, hogy a málott részek eltávolítása után meghagyott s az alapozásra elfogadott sziklafelszin emelkedései és mélyedései feleslegessé tették az alapfelszin külön lépcsőzését. A málott gnájsz kevés földpátot tartalmazott s a gyúrható anyagú fészkekben részint a kvarcz, részint a csillám volt túlsúlyban A Kisriska pataknak rendes 15 liternyi (árvízkor 80 liternyi) másodperczenkinti vízhozományát a vállalkozó az alapgödörtől fölfelé épített betongáttal felfogta s facsatornán vezette át az alapgödör fölött. Az alapkiemelés a völgyfenéktől a hegylejtők felé történt. A falnak baloldali bekötését a —20 és —25 szelvények között tervezték. A meredek hegyoldal azonban esőzés következtében átázott s a már kiemelt alapgödröt ismételten betemette. A 45°-os hegylejtő s az alapgödör függőleges végződése nem volt megtámasztható. A jobboldalon a tervezett bekötés helyén a sziklának nyoma sem volt. Annak a kérdésnek eldöntése czéljából, hogy a szikla minő mélyen található fel, két istoly segítségével kutatás történt. A felső istolylyal a zárógát tervezett végződésétől jobbra. az 570*0 A. f. magasságban 20*5 m. mélyen, az alsó istolylyal pedig az 564-50 A. f. magasságban 20-20 m.-re történt a bemélyítés, de egyik helyen sem mutatkozott a gátalapozáshoz elfogadható egészséges sziklatalaj. A tervezett jobboldali bekötés helyén ugyanis vetődés volt a kristályos palában, melynek következtében ott összezúzódás, szétmorzsolódás történt s az ép szikla csak e vetődés fölött és alatt volt föltalálható. Czélszerú volt ezért a gátnak jobboldali részét ahlioz a hegyoldalból kiemelkedő sziklaorrhoz csatlakoztatni, a melyet dr. Szádeczky Gyula egyet, tanár úr szálban álló oly kőzetnek minősített, a mely a közeli gnájsz-bányával áll összefüggésben. Ezért a völgyzárógát eredeti vonalozását megváltoztattuk oly módon, hogy a völgy baloldali hegylejtőjén a — 30 ~ 00 szelvény közt a völgyzárógát a 46. rajz szerint 100 m. sugarú, a O'O ~ + 55'0 szelvény között 80 m. sugarú és ezentúl 40 m. sugarú ívben épült ki. Midőn a jobboldali bekötés helyére az 577-0 A. f. magasságban készített 30*5 m. hosszú újabb istoly az egészséges sziklatalajt igazolta, az alap kiemelését a megváltoztatott vonalozással folytattuk. E változás miatt a völgyzáró az előirányzott határidőre, az 1907. év telére nem volt befejezhető s a gát költségei is jelentős mértékben fölemelkedtek. Az előirányzott összeggel szemben való túllépés nemcsak azért állott elő, mert a zárógát meghosszabbodott, hanem azért is, mert az egészséges sziklát mélyebben találták meg, mint a hogyan a tervezet mutatta.