Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
2. füzet - I. Héjas Endre: A csapadék évi átlagos eloszlása Magyarországon az 1901-től 1910-ig terjedő 10 évi megfigyelései alapján
80 pontjai 1000 milliméteren felül vannak (Zsolt 1020 mm.). Az izohiéták alakja evidéken nagyon jellemző s egészen a hegyvonulatokhoz simul. A 800 mm.-es izohiéta délen átöleli a Magyar-Morva határhegységet, majd a Vág völgyét követve felhúzódik túl a 47-ik szélességi körön, hogy aztán a Kis-Fátra mentén ismét délnek tartson. Ide csatlakozik a Kis-Kárpátok hegyvidéke is, melynek magasabb pontjait a 900 milliméteres izohiéta övezi (Szomolány 963. mm.). Erre a Magas Tátra következik aránylag bőséges csapadókával. A magasabb pontokat itt is minden valószínűség szerint az 1000 milliméteres izohiéta övezi, erre utal a Kriván nyugoti oldalán fekvő Zuberecz 1056 mm.-es átlagával: sajnos, hogy a magasabb pontokon esőmérők nincsenek s az alantabb fekvők is aránylag rövid sorozatnak. Mindamellett az eddigi adatok is nyilvánvalóvá teszik, hogy a Magas Tátra nem oly szegény csapadékban, a hogy régebben — pusztán feltevések alapján — hitték. A nyugati oldal mindenesetre több сзараdókot kap mint a keleti, mely utóbbi lassan átmegy a szepesi fennsík aránylag igen száraz vidékébe. Az izohiéták vonulása itt is igen jellemző. A 800-as izohiéta átölelve a Tátrát a Vágfolyóval párhuzamosan egyenesen nyugatnak tart, míg nem a Turócz folyócska völgyében, körülbelül Turóczszentmártonnál éles kanyarulatban visszafordul s egyenesen keletnek tart, hogy a Gömör-Szepesi Érczhegységet megkerülve ismét nyugatnak tartson, a hol a Nagy-, majd KisFátrát átölelve a Magyar-Morva határhegység déli végénél lép ki az ország területéről. A 800 milliméteres izohiétával így körülzárt területen belől első sorban az Alacsony Tátra gerincze emelkedik ki 900, sőt a magasabb pontokat övező 1000 milliméteres izohiétájával (Magurka 1312 mm.), aztán a Királyhegy, a hol szintén 1000 mm.-ig emelkedik a csapadók, aztán a Vepor hegység 900 mm.-t meghaladó csapadékmennyiségével (Szikla 968 mm.). Végre jelentékeny évi mennyisége van a Magyar Érczhegységnek is (Selmeczbánya 866, Gyökös 950milliméter). Közben a folyóvölgyekben, egyes hegységek esőárnyékában kisebbnagyobb, aránylag csapadékszegény területek lelhetők. A további részleteket illetőleg utalok térképemre, a mely az északi hegyvidék tényleges csapadékviszonyairól számos oly részletet tár fel, a mely a korábbi szerény megfigyelő anyag miatt eleddig ismeretlen volt. A 30 éves átlaghoz viszonyítva az északi hegyvidék is a lefolyt évtizedben a legtöbb helyen hiányt mutat, a mely különösen a Tátra keleti oldalán 10—15%-ig emelkedik, de viszont igen kiterjedt területek vannak, a hol a 10 évi átlag alig tér el a 30 évitől, sőt némileg meg is haladja (Liptóujvár, Dobsina l°/ 0r Ósaéplak -f 3%). Utolsó nagy csoportja az esős hegyvidékeknek a Bihar hegység és a Gyalui havasok vidéke, aztán a Déli Kárpátok és a Ivrassószörényi hegyvidék. Az előbbi természetes választófal a Nagy-Alföld és az Erdélyi medencze csapadékban aránylag szegény területei között. A csapadék évi átlagos mennyisége a Bihar hegységben s a Gyalui havasokban meghaladja az 1000 mm.-t (a r kolozsi Magurán 1009, Rézbányán 1036 mm.), sőt már az előtte fekvő Momában is ennyire emelkedik (Monyásza 1011 mm.). E két 1000 mm.-es területet a 900-as, majd a 800-as izohiéta övezi, megjegyezve, hogy a Rézhegységben is 900 mm.-ig emelkedik az évi csapadék (Feketeerdőhuta 904 mm.). Végre az egész hegyvidéket az Erdélyi Érczhegység nagy részével egyetemben a 700 milliméteres izohiéta
