Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
2. füzet - I. Héjas Endre: A csapadék évi átlagos eloszlása Magyarországon az 1901-től 1910-ig terjedő 10 évi megfigyelései alapján
81 -öleli át, a mely egyfelől Lippa, másfelől Marosilye táján átszeli a Maros völgyét s körülveszi a Déli Kárpátokat. E két nagy hegyvidéket a Maros völgye választja el, a hol — mint láttuk — az Erdélyi medencze felől majdnem Marosilyéig húzódik a 600 mm. alatti terület, A Déli Kárpátokban, a hegyek tagozódásának megfelelően több csapadékközéppont található. így mindjárt a Pojana Ruszka magasabb pontjait 1000 milliméteres izohiéta övezi (Vadu dobri telep 1052), innen dél-délkeletnek a Bisztra völgyében kevesebb a csapadék (Ohababisztra 877 mm.), a völgyön túl a Czárkuban, Godjánban, Retyezátban mindenesetre szintén 1000 milliméteren felül lesz a csapadék évi átlagos mennyisége, jóllehet állomások hiányában ez most még határozottan nem konstatálható, de már az izohiéták menete is nyilvánvalóvá teszi. Innen délnyugatnak, a Krassó-Szörényi hegyekben szintén kiterjedtebb csapadék-középpont mutatkozik. melyet északról délnek nyúló alakban szintén az 1000 mm.-es izohiéta övez (Ferenczfalva 1030, Anina 1044 nun.). A 1000 mm.-res izohiétát rendre, a hegység alakjának megfelelően, a 900-as és a 800-as izohiéták ölelik át. Innen keletnek tartva a Kudsiri havasokban az utóbbi években felállított néhány csapadékmérő állomás határozottan utal egy a magasabb pontokat övező 1000 mm.-es izohiétára (Bisztra telep 1015 mm.), de kétségtelenül a még keletebbre eső Szebeni havasokban is 1000 mm. fölé emelkedik a csapadék, nemkülönben a Fogarasi havasokban is legalább 900 mm.-en felül kell lennie a csapadék évi átlagának, bár állomások hiánya miatt ez sem konstatálható ezidőszerint. Egyébként ezt a délkeleti hegyvidéket az előhegységek mentén már tényleges adatokkal igazolhatóan a 700-as, majd a 800-as izohiéta övezi, fel egészen az Ojtozi szorosig. Hátra volna még, hogy a kisebb csapakókgóczpontokról is megemlékezzem. A legérdekesebb e terén a magyar középhegység viselkedése, a mely aránylag kicsiny magassága ellenére, mégis esőgyújtőként szerepel. Az az alacsony hegysorozat, mely a Balaton déli végénél veszi kezdetét s északkeletnek húzódik fel egészen a Duna váczi könyökéig, 700 milliméteren felüli évi átlagos csapadékkal emelkedik ki a környezetből s e tekintetben is a Nagy- és Kis-Alföld természetes választófalául szolgál. Egyes pontjain 800 milliméteren is fölül emelkedik az évi mennyiség (Bakonybél 895 mm„ Dobogókő a Pilisben 805), de viszont a Vértes és Pilis hegység között csapadékban aránylag szegényebb zóna húzódik. A Pilis hegységtől északra — már túl a Dunán — fekvő Börzsönyi hegységben még 600 mm. fölött van a csapadék, de már az innen keletre eső Cserhátban 600 mm. alatt. Úgy kell lennie, hogy a Cserhát s déli nyúlványai már némi esőárnyékban vannak, ugyanez magy rarázza Vácztól Budapestig a Dunamente aránylagos csapadékszegénységét is. Már a Mátra magasabb része valószínűleg 600 mm. felett van, bár állomások hiányában ez nem konstatálható, míg a Bükkben már egészen 700 mm.-ig emelkedik a csapadék évi átlagos mennyisége (Hámor, Miskolcz mellett 693 mm.).' A Cserhát viszonylagos csapadékszegénysége eredményezi az Ipoly völgyén át a természetes összeköttetést a Kis- és Nagy-Alföld aránylag száraz kerületei között. Még két kisebb csapadékgóczról kell megemlékeznem. Egyik az Alpok keleti végső kiágazásához tartozó Irottkő Vasmegyében, a melyet a 900 milliméteres
