Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

2. füzet - I. Héjas Endre: A csapadék évi átlagos eloszlása Magyarországon az 1901-től 1910-ig terjedő 10 évi megfigyelései alapján

79 pedig 4139 ram 1902-ben. Oly nagy értékek ezek, a melyek ezt a hegyvidéket Európa egyik legesősebb vidékei közé emelik. Meg kell itt jegyeznem, hogy a régebbi e vidékbeli megfigyelések nem is lehettek pontosak, mert a régebben használatos esőmérők befogadó képessége csupán 60 egynéhány milliméter, már pedig a magyar tengerpart felett emelkedő hegyvidéken aránylag gyakori eset, hogy a 24 órai csapadékmennyiség a 100 mm.-t is meghaladja, sőt volt rá eset, hogy a 200-at is. Ezek a nagy csapadékok a a régebbi időkben többnyire veszendőbe mentek. Joggal feltehetjük, hogy a tengerpart feletti hegyvidéken, bár korlátolt területen még 3000 milliméteres izóhiéta is húzható. Másodsorban legesősebb az Északkeleti- s részben a Keleti Kárpátok hegyvidéke és pedig különösen a Mármarosi havasok. Itt a Taracz és Talabor középső-, illetve felső folyása között van a legesősebb terület, melyet az 1500 milliméteres izóhiéta zár körül. E terület képviselői Németmokra 1500 milliméterrel és Királymező 1584 mm.-el. (Az előbbi 8%-al magasabb a 30 évi átlagnál). Az 1500 milliméteres izohiétát rendre az 1400, 1300, 1200 milliméteres izohiéták veszik körül aránylag szűk körben, míg az 1100-as izóhiéta már a Keleti Beszkidek jó részére, úgyszólván az egész Mármarosi havasokra s folytatólag a Rodnai havasokra is kiterjed. Ezzel majdnem párvonalosan fut az 1000-es és 900-as izóhiéta, míg a 800-as már a Vihorlát hegységet is körülöleli s . délkeletnek haladva az Avas, Kőhát, Gutin, Lápos, llosvai hegységet, majd alább a Borgói hegységet is körülölelve a Gyerg3

rói havasok felső részén lépi át a határt. Itt a Keleti Kárpátokban, bár a kiemelkedőbb pontokon nem igen van állomás, az izohiéták menetéből kétségtelenül kitűnik, hogy a Rodnai havasok magasabb részei 1100 mm. s lejebb a Pietroszul legalább is 1000 milliméteren felül van. Kedvező fekvésénél fogva feltűnő nagy a csapadék a Nagybánya felett emelkedő hegyvidékben s a Gutinban (Kapnikbánya 1220 milliméter); ezek a hegyvonulatok ugyanis épen a délnyugati szelekre merőlegesek s — a Bükk aránylag alacsony hegyvidékét nem tekintve — szinte közvetetleniil az Alföldből emelkednek ki. E hegyvidék szolgáltatja egyúttal egyik legszebb példáját az esőárnyéknak hazánk területén, mögötte ugyanis, hosszan elnyúló piskóta alakjában, az Iza völgyét a 700-as s nagyobb kerületben a 800 milliméteres izóhiéta határolja (Dragomérfalu 621 mm.). Innen északkeletre ismét rohamosan sűrűsödnek az izohiéták s a magas hegységben már ismét az 1100-as izohiétát találjuk. Másik szép példája az esőárnyéknak a Mármarosi havasokban van, ezek északkeleti oldalán a Fekete Tisza forrásvidékén, a hol a Szvidovecz esőárnyékában fekvő Apsineczen csupán 776 mm. a csapadék 10 évi átlaga. Ily éles ellentétre, a minő e hegység két oldala, alig is van több eset az ország területén. Végre ebbe a csoportba tartozik, jóllehet a Maros völgyétől elválasztva a Görgényi havasok és (valószínűleg) Hargita hegyvidéke is, a hol a legexponáltabb helyek szintén 1000 milliméteren felül vannak (Alsófancsal 1031 mm.). Harmadsorban legesősebb vidéke hazánknak az északnyugati-északi hegyvidék. Itt a viszonyok, a hegységek tagoltságának és különböző vonulás-irányának megfelelően nagyon eltérők. A jelen évtized adatai szerint a legesősebb az árvái Magura fölött emelkedő Osszus hegység, a hol a csapadék évi átlaga meghaladja az 1200 millimétert (Zázriva 1213 mm.). Innen délnyugati irányban, nyelv alakjában húzódnak az izohiéták, kiterjeszkedve a Kis Fátrára. melynek exponáltabb