Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

2. füzet - I. Héjas Endre: A csapadék évi átlagos eloszlása Magyarországon az 1901-től 1910-ig terjedő 10 évi megfigyelései alapján

73 egymással szomszédos helyeken is gyakran nagy eltérések mutatkoznak a csapadék mennyiségében. Alapigazság, hogy a csapadék mennyisége egy bizonyos határig a tengerszínfeletti magassággal nő, Hann szerint azonban az esőmenynjáség változása a magassággal nem követ általános szabályokat. E tekintetben sok függ a hegységek alakjától s főleg a hegyvonulatok irányától. Az uralkodó (főleg délnyugoti, nyugoti) szelekre merőleges hegyoldalak egyenlő viszonyok közt több csapadékot kapnak, mint a szelek irányba eső hegyvonulatok. Az eső menynyisége különben inkább a relativ, mint az abszolút magassággal van összefüggésben, a mire több példát látunk ép a hazai csapadék megoszlásánál. Nagy Alföldünk 100 méter körüli tengerszínfeletti magasságú és 5—600 mm.-nyi évi csapadékot kap, de 600 mm. alatt van az erdélyi medencze jó része is, holott tengerszínfeletti magassága a 200 métert is meghaladja (Marosvásárhely 311 m.). Avagy a hazai viszonyaink között annyira típusos szepesi fensík, a hol ugyancsak nagy területen 600 mm. alatt van az évi csapadék, jóllehet egyes pontjainak magassága a 700 métert is meghaladja. Igaz ugyan, hogy ezek a kiterjedt területek, tőlük nyugatra fekvő magas hegységek esőárnyékában vannak. Az a tapasztalat, hogy valamely ország izohiéta-térképe nagy vonásokban egyezik hegyrajzi térképével, nálunk is igazolást nyer, bár a részletekben kisebb-nagyobb eltérések konstatálhatok. A másik fontos tényező volna a tengertől való távolság, mert hisz nyilvánvaló, hogy a párák legfőbb forrásai az óceánok s a mely vidékek mintegy első kézből kapják a páradús levegőt, több csapadékot is kapnak egyenlő viszonyok közt mint a távolabbi, kontinentális vidékek. Hazánk az Adriához van legközelebb, ez azonban sokkal kisebb vízfelszín, semhogy hatását túlbecsülnünk szabad volna. Hogy az Adria fölötti Karszt- és a Kapellahegység hazánknak, sőt KözépEurópának is egyik legesősebb vidéke, azt a tenger közelségen kívül, rendkívül exponált orográfiai helyzetének köszönheti. A Földközi tenger már nagy szerepet játszik csapadékviszonyainkban, egyébként is aránylag gyakori keletkező Ье1з

ге a hazánkat érintő légköri depresszióknak, de csapadékmennyiségünk túlnyomó részét kétségkívül mégis az Atlanti óceánnak köszönhetjük. A Közép-Európában uralkodó nyugatias szél az óceáni vízpárát minden évszakban kimeríthetetlen bőséggel szállítja kontinensünk s benne hazánk fölé is. Nyári esőink javarészét (körülbelül 60%-át) a zivatarok adják és pedig túlnyomóan az itt helyben, hazánk területén keletkező u. n. hózivatarok; ez különösen Alföldünkre nagy szerencse, a hol a bőséges zivataros esők nélkül nem alakúina ennyire is kedvezően a csapadékmérleg. A vegetáczió, az erdők szintén hozzájárulhatnak a csapadék fokozásához, ez a tényező azonban az újabb tapasztalatok szerint nem esik oly mórtékben a latba, mint régebben gondolták. Legfőbb tényező marad a levegő általános körzése, a mi nálunk, főleg a nyári évszakban, nyugotias szelekben nyilatkozik meg. Hazánk egyébként a Földnek abba az övébe tartozik, a mely a trópusok után a legtöbb csapadékot kapja, az alattunk elterülő szubtropikus öv (a leszálló légáramlatok, magas nyomású czentrumok öve) jóval kevesebb csapadékot kap s tőlünk északra megint csökken a csapadék mennyisége. A mi övünkben igen nagy szerepe van az esők keletkezésében a légköri depresszióknak, melyek tudvalevőleg bőséges csapadék forrásai. Nagykiterjedésű, sík területeken, Alföldeken is bőséges