Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
2. füzet - I. Héjas Endre: A csapadék évi átlagos eloszlása Magyarországon az 1901-től 1910-ig terjedő 10 évi megfigyelései alapján
7 4 csapadék hull le, ha rajtuk egy-egy ily depresszió átvonul. Von Bebber szerint Alföldünk is országútja volna a depresszióknak, az ő egyik Zugstrasse-ja (Vb) éppen a Nagyföldön menne át délnyugat-északkeleti irányban. Azt kell azonban hinnünk, hogy valóban megváltozott az idők járása fölöttünk, mert ezt az útat legalább az itt szóbanforgó 10 esztendőben sokkal gyérebben látogatják a depressziók, mint abban az időközben, a melyből a kiváló tudós statisztikáját vette. Hann Lehrbuchjában (pag. 357.) kelleténél nagyobb súlyt tulajdonít ennek a világút-nak, mikor például hozza fel a Magyar Alföldet «a mely kontinentális fekvése és majdnem mindenoldalú hegykoszorúja ellenére átlag több esőt kap, mint Morvaország és Csehország alföldéi, jóllehet ezek az Atlanti Óceánhoz sokkal közelebb fekszenek. Magyarországon át azonban egy légköri depresszióktól meglehetős erősen látogatott útvonal húzódik, a mely a Középtengertől és az Adriától Magyarországon át Lengyelországba vezet —.» Nézetem szerint Alföldünk kedvező fekvése sokkal inkább a nyári zivataros esőkben nyilvánul meg, melyek szülőoka pedig a helyben keletkező, lokális depressziók. A csapadék földrajzi eloszlásával kimerítően foglalkozik Bóna alapvető nagy nagy munkájában. 1 A csapadékeloszlás általános okait tárgyalva, kiemeli, hogy «éghajlatunkon a barométeres depressziók az esőnek legfőbb okozói», de — nagyon helyesen — sokkal kisebb jelentőséget tulajdonít egy bizonyos depessziónak mint Hann, sőt úgy véli, «lehetséges hogy ezen tényező Magyarország aránylag kis kiterjedésénél fogva a számvetésből egészen kiesik.» A területi eloszlás alapjául Anderko fennt idézett tanulmányát fogadja el, közli mind az évi, mind az évszakos térképeket s részletesen leírja magát az eloszlást. Rónának sem állván még kielégítő számú állomás adatai alapján készült térkép rendelkezésére, a részletekben nem adhatott teljesen hű képet, czélszerűnek látszik azért, ha egyik-másik részlethez itt néhány megjegyzést kapcsolok. így mindjárt egy másodrendű eső-góczpontnak, a Bihar hegység előtti Moma Kodrunak esőgyüjtő hatását Monyásza állomás adatai alapján túlbecsüli, itt a csapadék évi átlagos mennyisége nem sokkal haladhatja meg az ÍOOO mm. (nálam az 1000 milliméteres izohiéta övezi, Róna szerint közel 1300 mm,), ennek azonban meg van a magyarázata. Évekkel ezelőtt ugyanis egyik tisztviselőnk egyéb állomások mellett Monyászát is megvizsgálván, meglepetéssel konstatálta, hogy az észlelések, bár egyébként kifogástalanok, az észlelő intelligens és buzgó, az esőmérő azonban egészen a földbe van ásva úgy, hogy a felső széle a föklszínével egy vonalban van úgy, hogy az esővíz a földről is vígan belefolyhat. Az esőmérőt természetesen azonnal a megszabott 1 m. magasságra állíttatta. Hogy Monyászánál a felállításbeli hiba okozhatta a kelleténél nagyobb csapadékot, abból is kitűnik, hogy míg a Monyásza körül fekvő normálállomásokon a jelen tíz éves átlag eltérése negativ irányban az Anderko féle 30 éves átlagtól rendre : Kolozsvárt 31 mm. (5%), Gyulán 33 mm. (6%), Aradon 09 mm. (12%), Gyulafehérvárt 72 mm. (14%), addig Monyászán 242 mm. (24%). Pontosabb ennél a Magas Tátra állítólagos relativ csapadék-szegénysége. Róna szerint is a tőle nyugotra fekvő Nagy- és Kis-Fátra több csapadékot kap, 1 Dr. Róna Zsigmond: Éghajlat. II. rész. Magyarország éghajlata. Budapest. Term. tud. társ. kiadása. 1909.
