Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - VII. Apró közlemények

67 szintén az elrendezésen sem szabad változtatni, mert ellenkező esetben oldal- és alámosások keletkeznek és a rőzsegát több kárt okoz, mint hasznot. E vízmosáskötő keresztgátak (fenékgátak) czélja és feladata a vízmosás fejlődését megakasztani, a csemeteiütetésnek mindaddig védelmet nyújtani, a míg végleg meg nem erősödnek, tehát 5—0 éven át. A gdtalc egymástól való távolságát a vízmosásos gödörfenék esése adja meg, mert minél nagyobb az esés, annál sűrűbben kell beépíteni s ezért a távolság 10—20—30 méter között váltakozik. A vízmosás a mellékágakkal együtt egyszerre kötendő meg, t. i. egy évben ós ugyanakkor ültetendők be akáczfacsemetékkel, mert ellenkező esetben a várt eredmény elmarad. A mily jelentéktelennek látszik első pillanatra egy ilyen vízmosáskötő rőzsegát, ép oly körültekintést kíván szerkezete és gondos kivitelt az építése. De végeredményben nagy haszonnal jár, még pedig nemcsak magukban a vízmosásos kopár helyeken, hanem a völgyekben is, mert a befásítással a hasznavehetetlen terület hasznossá válik, a völgyben pedig a kártékony hordaléklerakodás megszűnik, tehát kettős czélt szolgál. Ez az oka, hogy hordalékos természetű vízfolyások medre mindaddig ki nem tisztítható, illetve nem szabályozható, a míg a talajkötő munkálatokat be nem fejezzük. Most, hog\

r országszerte megkezdődtek a talaj kötések és befásítások, időszerűnek tartottam e rövid leírást közzétenni, mert mindez tapasztalati adatok leszűrődött eredménye. És nem mellékes a vízmosáskötő rőzsegát szerkezete és elrendezése, mert többet ér egy jól épített keresztgát sok gyenge alkotásnál. Rozsnyay Károly. 5. Königsberg szennyes vizeinek tisztítása és fölhasználása. Königsberg porosz királyi fő- és székváros, közel negyedmillió lakossal, de kevés iparral, a Pregel folyó által szelt dombos területen fekszik s 1893-ban építette ki csatornahálózatát, mely a szennyvizeket az esővízzel együtt úgy vezeti ki a Haffnak (tengeröböl) a várostól távoleső részébe, hogy a fekáliák lehetőleg visszatarthatok s mezőgazdasági czélokra legyenek fölhasználhatók. A külvárosokban elválasztó csatornázó rendszer épült ki. Az eljárás és berendezés egészen primitiv, a tisztító módszerek közül csakis az ülepesztést alkalmazzák s ezt is csak akkor, mikor a szennyv íz nem használtatik közvetlen öntözésre. A városi csatornahálózat 250 km. hosszú, 5 szivattyúállomással s létesítése eddig körülbelül 12-5 millió márkába került. A szennyes vizeket levezető s öntözésre is használt külsőcsatorna 30 km. hosszú, mely hosszúságból 8 km. zárt csatorna 1*7—1'5 m

2 keresztmetszettel, további része a Haffig nyilt. A belső csatornahálózatból ebbe a külső csatornába kerülő szennyesvizet tisztítás és hígítás nélkül vezetik be az öntözőárkokba, melyek mintegy 2000 hektárt hálóznak be. Az öntözött terület magánosok tulajdona (szántó, rét, erdő) s leginkább gabona- és takarmánytermesztésre használják, zöldségtermesztésre csak csekélyrészben. Az öntöző berendezés- és üzem-költségeit a város és a szövetkezett birtokosok közösen viselik, a szövetkezetek állami támogatással. Az öntözővíz ingyen áll a birtokos rendelkezésére. Ott, a hol a külső csatorna 8 km. hosszú zárt része véget ér, hat íilepesztő