Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - VII. Apró közlemények

66 Alaprajzi elrendezésük parabola ívalakú, domborúságuk a hegy felé a kisebbeknél 50, a nagyobbaknál 100 czentiméter. A patak hosszanti metszete irányában a hegy felé hajlik 1 : 10 ferdeséggel, vagyis a keresztgát nem függőleges, hanem hátrafelé hajlik. Keresztmetszeti irányban a vízmosásra merőlegesen mérve koronájuk teknő alakú (szintén parabola ív) s a szárnyakat oly mértékben kötjük a partokba, hogy az árvíz színe felett legalább 50 czentiméterrel magasabbak legyenek. Ez elrendezés következtében a csapadékvizek mindig a rőzsegát közepén folynak és meg nem kerülhetik. A rőzsegátak hossza: 5—10 méter. Föld feletti részük nem lehet magasabb 40—50 czentiméternél, míg a földbe vert karók mérete a föld alatt 60—70 czentiméter, mely méret a partok (szárnyak) felé fokozatosan elfogy, a karók hossza tehát 100—120 czentiméter. A szárnyak már a talaj sziliével egyezőek, tehát egészen a földbe vervék. Hosszuk 80—100 czm. A karók egymástól való távolsága 40—50 czentiméter, vastagságuk 8—10 czentiméter. Ha a talaj kemény, vas- vagy megvasalt rúddal a karók számára lyukak készítendők. Maga a fonás a szokott módon történik, de a talajba mélyítve 15—25 czentiméter mélyen. Mindkét szárnyat jobbról és balról alul támasztó karókkal erősítjük meg, melyeket a rőzsegát testéhez 3 milliméteres, kétszer lágyított aczéldróttal erősítünk meg és a rőzsefonás koronáját is dróttal kötjük le. Előágyazatul 25 — 30 czentiméter átmérőjű rözsekolbászt használunk, füles karókkal rögzítve, utóágyazatul pedig rőzseágakat alkalmazunk (rőzseborítás, rőzsepokrócz), rőzsekolbásszal, 10 czentiméter átmérőjű keresztfával és az utóágyat füles karókkal kötjük le. A rőzseágak (utóágyazat) összeköttetésben vannaka rőzsefonással (keresztgáttal) t. i. az egyes rőzseágakat betiizdeljiik a rőzsegát fonásának testébe. Az utóágyazat hossza 4—5 m. A hegy felőli oldalon a gát udvarát földborítással látjuk el, a szárnyakat pedig gyeptégla-falazattal burkoljuk. Építőanyagnak legalkalmasabb a fűzfa, hiányában az égerfa vagy boróka s ha fűzfakarók nem állanak rendelkezésre, akáczfa-karókat kell alkalmazni. A gát udvarának földtöltését fűzfadugványokkal látjuk el, a vízmosás oldallejtőit pedig akáczfacsemetékkel ültetjük be és mindaddig, míg meg nem erősödnek, hatóságilag megállapított legeltető-tilalom alatt vannak. A rőzsegátak (keresztgátak) egyszerű és kettős szerkezettel készülnek, ez utóbbiakat rendesen a vízmosás kezdő- és végpontján alkalmazzuk. A gátak költsége meglehetősen változó és pedig 2—3—4 korona között folyóméterenkint, mert a legtöbb vízmosás exponált helyen van és az építőanyag sem található helyben. Az építés kezdetekor a gát helyét előkészítjük, megtisztítjuk és a 15—25 czentiméter mély alapgödröt ássuk ki Az itt vázlatosan ismertetett vízmosáskötő rőzsegátak szerkezete rendesen oly szilárd, állékonysága oly biztos, hogy bármily záporeső romboló hatását mérsékelik és ellenállának a nélkül, hogy az alámosás vagy oldalmosás veszélyeinek kitéve lennének, de a megadott méreteket a legszigorúbban meg kell tartani, úgy-