Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

6. füzet - V. Apró közlemények

230pont alatt a Rábaszabályozó társulatnak 5, összesen 20 m. nyílású hatalmas zsilipes fenékgátja a kisvizet, mintegy másodperezenkint 13 m

3 mennyiségig a magyaróvári mücsatornába tereli, melyen a magyaróvári műmalom áll.: A 13 m

3-en felüli árvizet pedig a lefelé létesített, szabályozott Lajtamederbe ereszti, melybe aztán a balparti megyei csatorna is betorkollik. E meder Magyaróvári északról megkerülve torkollik a mosonyi dunaágba. A márialigeti öntözés, a malmok közül pedig a gátai, zurányi, márialigeti és a magyaróvári, nagy értéket képviselnek. Fentleirt medrek Gátától egész a Rábaszabályozó társulat magyaróvári zsilipes fenékgátjáig egészen elhanyagolvák, bennük csak a kisvizek férnek el. A rajtok levő malmok túlzott duzzasztásai és elégtelen viziművei nevezetesen súlyosbítják a helyzetet. Ennélfogva a völgy folytonos elárasztásoknak van kitéve s nagy részében elmocsárosodott. Az ország e vidékén a földnek nagy értéke van. Nem csoda tehát, hogy a károsult érdekeltek már régóta törekednek a bajok orvoslására.*) Ismeretes, hogy 1803-ban rendkívüli áradások károsították e vidéket. Valószínűleg ebben az időben készült el nemcsak az gkkor «Megyei Canalisnak» nevezettbalparti megyei csatorna, hanem az «Uj Canalisnak» nevezett jobbparti megyei csatorna s a Lajta völgyén kívül, tőle keletre és vele párhuzamosan Körtvélyestől a Dunáig elhúzódó Rétárok is. 1844-ben Liedemann Emil a dunaszabályozó bizottság királyi mérnöke szabályozó tervet készített 171.032 К költségelőirányzattal. Nagy István alispán által kiküldött választmány a költségkivetés arányát is megállapította, de az érdekeltek kijelentették, hogy a költségek nagyvolta s a közköltségek halmazata miatt az általános szabályozást nem kívánják. 1846. szept. 28-án Zichy Henrik gróf főispán elnöklete alatt a megyebeli földesurak az 1836. évi XXXVI és 1840. évi X. t.-cz. szellemében a Lajta szabályozása czéljából társulattá alakultak, melyhez október 6-án a községek elöljárói is hozzájárulván, a társulat végleg megalakult. Alapul az 1844-iki Nagy Istvánféle hozzájáruló arány szolgált. Az 1847. év folyamán némi munkák is folytak a medreken Godinger Károly megyei mérnök vezetésével. Az 1848/49-iki események a további munkát megszüntették. Az abszolút kormány, főleg amaz oknál fogva, mert Ausztriában a Lajtaszabályozást Trautmansdorftól Pachfurtig megindították, a magyar Lajta szabályozására is tervet készíttetett. A terv szerint az árvizek a kibővítendő Rétárokba lettek volna Körtvélyesnél bevezetve. A munkák költségeit 774.000 K-ra irányozták elő. 1858 október 11-én Gátán tartott tárgyaláson az egész érdekeltség kijelentette, hogy szabályozni nem akar, költségeket nem visel. Ennek következtében a soproni helytartósági osztály utasítására a megye újabb tervet készített a legszükségesebb munkákra. A terv szerint a Lajta medre kitisztítandó s átmetszésekkel megrövidítendő lett volna 204.946 К költséggel; az áradások pedig vagy a jobbparti megyei csatorna kibővítésével 480.422 К költséggel, vagy pedig a Rétárok kibővítésével 320.224 К költséggel lettek volna elvezetendők. Az összes munkák költségei tehát 685.368, illetve 525.170 K-ban *) Az itt következő történelmi adatokat Hegedűs főherczegi uradalmi ügyész úr nyomán közöljük.