Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - V. Schaffer Antal:Az 1909. évi bajai jégtorlaszok robbantása

48 szerint, január hó 30-án szotyjéggel kevert színjéggel megállt az egész vonalon, s február hó 8-án minden akadály nélkül folyt le ; abban az időszakban azonban, midőn a február hó 5-én éjfélkor felszabadult pozsonyi jégár Ordas felé áradással közeledett (február hó 9-én), az itteni hideg időjárás következtében lomhán leúszó jég öregbedve a felső jégárnak nagy tömegével, eleinte részleges, későbben pedig, mint látni fogjuk, hosszabb szakaszon terjedő jégtorlaszokat okozott. Ugyanis ha szemügyre veszszük. a II. kép vízállásadatait, azt találjuk, hogy Ordason február hó 7-től 12-ig 5 nap alatt a vízállás -f-2'64-től -j-6'34 méterre szökött fel, jeléül annak, hogy alatta a jég megakadt, még pedig az alsó bátyai szállások körüli Dunaszakaszon, hol a víz február hó 11-én -j-7'57 m.-re emelkedett, s a veszély imminenssé vált. Hogy az itteni jégtorlódás, mely február hó 12-én Foktőig terjedt, a felülről még mindig várható zajlójég fokozatos tározása által mily mérhetetlen károk okozója lehetett volna, kitűnik abból, hogy Úszódtól a bogyiszlói átmetszés alsó torkolatáig a mederből kiszorított víz már megközelítette az 1893. évi árvízszínt. E veszélyes állapothoz hozzájárult még az a lehetőség is, hogy az enyhébb idő beálltával a Duna felső szakaszáról érkező árhullám hatása alatt a felhalmozott jég és a felduzzasztott víztömeg oly áradást idézhet elő, mely az árvédelmi töltéseknek megbontását, s ennek nyomában a mentesített ártérnek elöntését vonja maga után. E fenyegető veszély mérséklésére szolgált a jégrobbantás, mely mint későbben látni fogjuk, a február hó 14-én beállott lassú apadással és a jégbontó munkálatok végrehajtása idejében bekövetkezett fokozatos hőmérsékletemelkedéssel, valamint a jégnek robbantás útján való meglazításával oly kedvező hatást gyakorolt, hogy a Duna-medrében megrekedt jégtömegek márczius hó 13-án minden baj nélkül leúsztak. A jégrobbantó munkálatok megindítása előtt, azaz február hó 25-én a jég a csanádi átmetszés alsó torkolatától felfelé mintegy 300 m.-re, vagyis az árvédelmi töltés 53'5 kilométerétől Ordas községen tűi mintegy 55 kilométer hosszban terjedt, míg a robbantó munka színhelyétől lefelé, azaz a csanádi átmetszés alsó végétől a koppányi átvágás kivételével Mohácsig, illetve szigai átvágás felső torkolatáig 65"5 km. hosszban síkviz volt, ami lényegesen megkönnyítette a jégmentesítés nehéz munkáját. Az előbb említett 55 km. hosszú jégtakarót megvizsgálva, azt találtuk, hogy tömege alkotását tekintve teljesen különbözött a zajlás előtti jégtől, amennyiben össze-vissza hányt jégtáblákból állott, egyes tömegek pedig 15—25 köbmétert ts elértek, melyek minden lehető helyzetben egybetorlódva, több helyen lenyúltak a meder fenekéig. Itt felemlítjük, hogy a nagyobb zajlás február hó 8-tól 13-ig, a jégtakaró egyes részeinek megcsúszása pedig február 15-ig, azaz a jégnek Foktőtől a csanádi átmetszés alsó torkolatáig való teljes megállásáig tartott. Amennyiben február hó 11—12-ikétől kezdve az egész vonalon állandó apadás állott be, mi sem természetesebb, mint hogy nyomában a jég a partok mentén sok helyen a fenékre lilt, a mi nemcsak a vízlefolyás szelvényét szűkítette meg, illetve a torlaszok tömörülését és szilárdságát fokozta, hanem a beállható enyhébb idő árhullámának levonulására is lényeges hatást gyakorolt volna. Ennek megelőzésére tehát múlhatatlanul szükség volt útat nyitni a megtör-