Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - V. Schaffer Antal:Az 1909. évi bajai jégtorlaszok robbantása

49 lódott jégnek és víznek, mely bontómunkát természetszerűen csak a jégmező végén, azaz a csanádi átmetszésben lehetett megindítani, tudva azt, hogy alatta több kilométer hosszban a meglazított jégnek leúsztatására szükséges síkvíz áll rendelkezésre. Hogy a csanádi átmetszésben levő torlasznak terjedelméről, valamint a felszíni és fenékjég vastagságáról és minőségéről, nemkülönben a meder alakulásáról biztos tudomást szerezzünk, február hó 27-én a szóban levő átvágás jégtakaróján mintegy 10Ù0 m. hosszban jégvastagsági méréseket tettünk, márczius hó 1-én és 2 án pedig a helyszínrajzban I és 2-vel jelölt helyen — egymástól 280 m. távolságban —- keresztszelvényeket vettünk föl (1. a helyszín alatti ábrákat), melyekből kitűnt, hogy a jégpánczélnak vastagsága — nem tekintve a felszínén össze-vissza helyezkedett jégtáblákat és egybetorlódott tuskókat átlag 2—4 m. volt. A 2. számú keresztszelvényből továbbá látható, hogy itt kisebb szélességben fenékig érő jéggel van dolgunk, melynek megbontása annál is inkább szükséges, nehogy a robbantás okozta rázkódtatás következtében beállható részleges jégcsuszamlásoknak és a jég darabokban való leválásának útját állja. Mivel pedig a jégrobbantó munkalatok végrehajtása közben, vagyis márczius hó 5-ikétől kezdve, mint későbben látni fogjuk, az ordasi határ felső végéig álló jég fokozatosan a jégtakaró alá csúszott, illetve a csanádi átmetszésig terjedő jégpánczélt nemcsak megvastagította, hanem helyen/cint a meder dugul ások terjedelmét is növelte, szükségesnek láttam márczius hó 7-én és 8-án a már felvett keresztszelvények irányában ujabb jégméréseket tenni, melyekből kótségbevonhatlanul megállapítottuk, hogy a felülről alácsúszott jég az átmetszés jobb és balpartján befelé mintegy 25—30 m.-ig megfeneklett, s a jégkéiget sok helyen 5 — 7 m.-ig vastagította, a víztömegnek lefolyását annyira csökkentette, hogy a robbantással leválasztott jég a vízfolyás hiányában mindannyiszor leült. E körülmény nemcsak a napi teljesítményt a minimumra szállította le, hanem a munkának sikeres folytatásába vetett hitet is megingatta. 3. A jéqrobbantó munkálatukhoz alkalmazott munkaerő beosztása. A dunabogdányi kincstári kőbányából a helyszínére berendelt három tűzmester a robbantó lövegek előkészítésével és a jégpánczélra való szállításával volt elfoglalva, s ez a munka őket állandóan lekötötte, mert naponta átlag 86—100 kg. dinamitot kellett a megfelelő melegítő edényekben felengesztelni, bádogszelenczékbe csömöszölni, az utóbbiakat aztán a szükséges gyújtókkal felszerelni, szurokkal megtömni s a lékekbe leendő sülyesztés czéljából faléczekre rákötni. E faléczek szögelésével és előkészítésével 2 munkást foglalkoztattunk, a kik azonkívül a dinamit felengesztelésére szükséges vizet melegítették, szurkot olvasztottak s a parton állandóan fentartották a tüzet, 22 munkás pedig hol a lékek vágásával, hol pedig a robbantásokkal meglazított jégnek emelőrudakkal való lefeszítésével s a csáklyákkal való tovaúsztatásával foglalkozott, mely utóbbi munkálatok megkönnyítésére két teljesen felszerelt ladikot is használtunk, melyek az esetleg szükséges mentő szolgálatra is be voltak rendezve. A Dunabogdányból kirendelt bányamesternek az volt a feladata, hogy a léczekre erősített egyes töltéseknek a vágott lékekbe való sülyesztéséről gondoskodjék, melyet rendkívüli óvatossággal kellett végeztetni, nehogy időelőtti elsülés s vele kapcsolatosan szerencsétlenség történjék. 4. A robbantások menete. Február hó 26-án a robbantó kirendeltség körül-