Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

6. füzet - III. Szabó Nándor: A budapest-bajai Dunaszakasz szabályozása

1.97 Partvédezet. A hol nincs kotrott anyag, ott a szakadó partot l:l

x/a lejtővel lenyessük és aztán 0 alatt l'O т., 0 fölött 05 m. vastag kőterítéssel látjuk el. Keresztgátak. Első sorban a keresztgát bekötését és alatta kellő hosszban a part biztosítását végezzük el, aztán a keresztgát egész hosszában kb. I/O m. vastagon beterítjük a talajt, később 8—10 m. távolságban a vízből kiálló babákat hányatunk, melyekre a következő hajókat keresztbe állíthatjuk. A keresztgátakat czélszerű lehetően egyfolytában és nagy erővel teljesen kiépíteni, mert az átbukó víz a félbenhagyott keresztgátak után rendkívül kimoshatja a talajt. Olyan esetben, ha a keresztgát egyik része magasabban fekvő vagy zátonyos talajra jut, akkor mindenekelőtt ezt a részt kell kiépíteni, mert a mélyebb helyeken az átbukó \íz nem tud oly nagy kimosásokat okozni. Elzárógátak árvíz fölött. Csak az alsó magja van kőből, a többi föld vagy kavicsburkolattal ellátva. A tetején makadám út és korlát 3 m. magasságig vezet. Az átbukó víz rongálásai ellen 8—10 m. hosszú bubóággyal látjuk el. Építésük ugyanúgy történik, mint a keresztgátaké. A partvédezetek általában követik a partvonalat, de ha igen nagy kiugrások vagy kiszögellések vannak, akkor egyenes irányban deponáljuk a követ, úgyszintén akkor is, ha a part még nincs egészen elmosva a szabályozás vonaláig, de előrelátható, hogy ez nemsokára be fog következni. Sekély mederben, vagy a hol a kirakott kő akrdályozná a közlekedést vagy vontatást, beássuk a földbe, ott azonban, a hol a leendő part megvédésére nagy tömeg kő szükséges, egyszerűen idomba rakjuk. Ha a kő legurulása után a beterítéf nem egyenletes, a hiányokat pótoljuk. AtvágásoL A Baja fölötti átvágások közül a Csanádinál csak száraz munkával, kubikosokkal dolgoztak 1/0 m.-iíí ós csak utólag segítették elő a fejlődését az agyagpadok kikotrásával; a sük' és koppányi átvágást -)ГО-ig leásták —

ГО-ig pedig kikotorták a vezető árkot. Mint előbb említettem, a keresztgátak legkényesebb pontja a bekötés, vagyis nyak és a fej. A nyak után keletkező forgó a partbiztosítást megtámadja és alámossa. Mennél kevésbbé áll ki a keresztgát nyaka, annál ritkábban áll elő vízszinkíilönbség ós így annál rövidebb a forgó; legalkalmasabb, ha a keresztgát nyaka ugyanolyan lejtőjű, mint a partbiztosítás, de ez nem mindig kivihető, mert lapos partnál vigyázni kell arra, hogy mindenütt elég magas kőréteg legyen és ezért a nyakat meg kell hosszabbítani. Azelőtt a keresztgátak utáni partbiztosításokat csak 10 m. hoss* a építették, de fokozatosan növelni kellett őket úgy, hogy most átalában 50 m. hosszúságban biztosítjuk a partot és ezalatt már rendesen nincs hatása a vízforgatagnak. A párhuzamos müveknek vízfelőli lejtőjét 1 : l^/Ves, hátsó lejtőjét pedig 1 : l-es lejtővel építjük. Keresztgátak alatt azonban a víz a mentett oldal felé bukik, tehát czélszerű 30 50 m. hosszban az l:lY

2-es lejtőt a hátsó oldalra tenni. A keresztgátak a fejüknél keletkező kavargások miatt itt leginkább szoktak megrongálódni és ezért czélszerű őket mindkét oldalon kiszélesíteni. Ezeknek a munkálatoknak kivitelét rendesen helyszíni szemle szokta megelőzni, melyen meghallgatják az érdekeltek esetleges kívánságait, azután következik a háromszögelés és kitűzés, a mi újabb időben rendkívül meg van könnyítve a Vízrajzi Osztály elhelyezte szelvény- és helyszínelő kövekkel; ezt követi a szelvényezés, melyet rendszerint pontosan beosztott és több ladikon kifeszített drótkötéllel végzünk. Nagyobb szakaszok fölvételéhez a drótkötéllel való szelvényezés lassú és költséges módja helyett újabban a Reich—Ganser-féle mélységmérő távol-