Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

6. füzet - III. Szabó Nándor: A budapest-bajai Dunaszakasz szabályozása

198ságrajzolót használjuk. (L. a 7. képet.) A műszer elmélete a megmért mélység fölött, a ladikban fölszerelt függőleges rúdra erősített egyező beosztású és egymástól állandó (3-0 m.) távolságban levő táblák bemetszésén alapszik. Az egyik tábla bizonyos beosztása a távcső vízszintes helyzetében irányítandó be, míg a másik táblának ugyanazt a beosztását a mérés pillanatában bemetszük a távcsővel és ugyanekkor a mérés helyét tűszúrással jelöljük meg a rajztáblára kifeszített kataszteri térképen. A távcsőre erősített mérőcsavar ugyanis olymódon csúszik a mérőtárcsán, hogy a mérőtárcsával összekötött mérőrúd végén levő tű époly távolba kerül a tengelytől a rajzlap mértékében, mint a mily messze van a valóságban a mélységmórés helye a műszerállástól. A távolság a mérőtárcsán közvetetlen is leolvasható. 7. kép. Szelvényezés távolság rajzoló mélységmérővel. A fölvétel úgy történik, hogy a ladik kb. 1 kilométer távolságra megy a műszertől és ott megkezdve a mélységmérést, a lehető egyenes irányban a túloldal felé halad, közben minden ötödik evezőcsapásnál mérik a mélységet és jegyzőkönyvbe jegyzik, ugyanekkor trombitával jelt adnak, mire a műszerrel megjelöljük a mérés helyét. Tévedések elkerülése végett minden ötödik méréskor kettős jelet adnak a ladikban, mikor is a helyszínrajzon is beírjuk, hogy az 5, 10 stb. mérés történt. Ha a ladik átért a túlsó partra, akkor onnan kiindulva, újból kezdi a szondázást Ha azonban a folyam nagyon széles vagy a vízfolyás igen erős, akkor a ladik minden szelvény után 2—300 m.-rel feljebb megy, miáltal egymást keresz-