Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

5. füzet - I. dr. Sigmond Elek: Új műszer a talajnedvességnek a helyszínen való meghatározására

85 ményektől függ. Kedvező viszonyokat feltételezve, 1 minta vételéhez 7* órányi idő elég. A 8 10 mintát a legközelebbi védett helyen lehetőleg mindjárt feldolgozzuk. A talajhengerecskét e czélból kisebb darabokra tördeljük és közvetetlenül a Hoffmann-féle készülék főzőedényébe dobjuk. A nedvességet elpárologtatjuk ós az átpárolgott vizet leolvasva, 2-vel szorozzuk. A kapott érték közvetetlenül megadja a talaj térfogat szerint való nedvességtartalmát. Az eljárást következőképpen hajtottam végre : az 500 cm® űrtartalmú párolóedénybe előbb 200 cm

3 • paraffinolajat és 10 cm® terpentinolajat öntöttem, ebbe morzsoltam bele az 50 cm

3 talajt, a párolóedényt elzárva a hőmérőt úgy állítottam be, hogy a folyadékba érjen, a csapos tölcsérbe pedig 50 cm

8 terpentinolajat mértem le. A készüléket a hűtővel és a beosztott üvegedénynyel összekötve, Bartel-féle spirituszlámpával megkezdtem a melegítést. Ezt lehetőleg úgy vezettem, hogy 5—10 perez alatt elértem a 180°-ot és a 10 perez elteltével az előre lemért 50 cm

3 terpentinolajat még lebocsájtottam a párolóedénybe. Ezután gyorsan 200°-ra felmelegítettem s ekkor я lángot kioltva, megvártam míg a hőfok ismét 180®-ra visszatért. Ekkor a mérőcsőben alól elhelyezkedett vízmennyiséget leolvastam s a kapott eredményt 2-vel szorozva, azonnal megkaptam a térfogatra számított nedvességszázalékot. Noha kutatásaimnak eddig csak az volt a czélja, hogy az új eljárást és műszert kipróbáljam, mégis e kísérleteim folyamán máris néhány olyan tapasztalatot is szereztem, melyekből e kutatások gyakorlati és tudományos jelentőségéről is némi tájékozódást szerezhetünk. Ezért ezeket az eredményeket is itt röviden összefoglalom. Elsősorban azt vizsgáltam, hogy a téli és tavaszi esőzés után a különböző tipusu táblán minő különbségek mutatkoznak a rétegek nedvességtartalmában. A felvételeket 1911. május hó 29. és 30-án hajtottam végre: Nedvességtartalom térfogat %-okban : t,.. ... 0 u,

u .. 35. sz. táblán Réteg mélysége 8. sz. táblán jo ]

j0

tusszal bevetett felszántott és répával bec

m- luezernás tábla vetett tábla 0—15 ... ... ... 34-4 26-8 41-4 15—30 ... ... ... 26-2 28-6 41-2 30—45 ... ... ... 24-0 33-0 37-6 Ez adatok azt bizonyítják, hogy nemcsak a talaj jó és rosz minősége, de a növényzet fajtája és különösen a mívelés módja is nagy hatással van a nedvesség eloszlására a talajban. Tekintve, hogy a 8. sz. tábla talaja, miként ezt már az eddig szerzett megfigyelések alapján feltételezhetem, a nedvességet gyorsabban átereszti, mint a 35. sz. tábla rosz szíktalaja, fel kell tennem, hogy a mélyen gyökerező luezerna a talaj mélyebb rétegeiből több vizet használt el, mint a sekélyebb gyökórzetű Lotus corniculatus. Ezt természetesen még a jövőben végrehajtandó kísérleteknek kell kétséget kizárólag megerősíteniük. Kétségtelenül bizonyítják azonban a fenti adatok, hogy a felszántott tábla felső rétegeiben sokkal több víz tározódik, mint a már egy éves Lotusszal bevetett és azóta fel nem tört talajban. E jelenségnek valószínűleg a sók kilúgozására is hatása lesz, miről ez év őszén tervezett felvétel fog felvilágosítást adni. Igen érdekes eredményeket szolgáltattak a következő kísérletek is, melyeket a 29. sz. táblán a juhcsenkeszszel elárasztott szikes foltok egyikén 3 héttel az