Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

4. füzet - III. Szurány Gyula: Nehány vízalatti robbantás ismertetése

It) ból 9 cm. belvilágosságú, kellően megvasalt 6-5 m. hoszszú fatokokat (csöves czölöpöket) készíttettem, melyek alsó végébe ezölöpsaruval felszerelt fatuskó illeszkedik, az utóbbi vaspántok segítségével a tokkal szilárdan össze van kötve (lásd 1., 2., 3., 4. és 5. képet). E facsöveket révhidasra épített munkaállványról kézi vasütőkos segítségével következőképen verettem be: 6—6-ot közvetetten a hajó két oldala mellé egymástól 5—5 m.-re, 3-at a hajó faránál, mely teljesen be volt iszapolva s így a robbantás súlypontját alkotta, végre 5-öt a hajó tengelyében és pedig a hajó oldala mellett levert facsövekhez képest egy fél czölöpközzel eltolt helyzetben. A hajó oldala és fara mellett a töltések sülyesztésére való facsöveket könnyű szerrel lehetett a zátonyos fenékbe 15— 2 5 m. mélységre beverni, ellenben a hajó ten7. kép. A robbantó aknák elrendezése. gelyében a fenékpallókba csak a czölöpsarúnak megfelelően 8—10 cm.-nyire hatoltak be s ennélfogva egymagukban nagyon lazán állottak meg. Állékonyságuk biztosítására, valamint az egyes dinamittöltéseket összekötő elektromos vezetékek felerősíthetése végett az összes facsöveket tehát erős léczekkel szegeztettem össze oly alakban, hogy ladikon a csöves czölöpök körül mozogni és dolgozni lehetett (lásd a 7-ik képet). A hajó oldalai és fara mellett a facsöveket azért kellett Г5—25 m. mélységre leverni, hogy a beléjük sülyesztett nyújtott töltések a hajófenéknél mélyebben feküdjenek s feldurranva a kisebb ellenállás irányában hassanak s ekként a hajó fenekét is szétrombolják. Hogy a facső avaskos ütései alatt széjjel ne menjen, felső nyílásába keményfából készített dugót tettünk, mely

7 az ütéseket közvetetleníil felfogta.