Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
4. füzet - III. Szurány Gyula: Nehány vízalatti robbantás ismertetése
It) A csöves czölöpöknek a mondott távolságokban való elrendezésével a beléjük siilyesztett dinamitos aknák (lásd 6. képet) romboló övei részben egymásba nyúltak, részben pedig érintkeztek, mely körülmény szintén hozzájárult a hajótestnek minél tökéletesebb szétrombolásához. A csövek beverése teljes két napig tartott. E munka befejezése után hozzáfogtam az e czélra készített bádogszelenczéknek dinamittal való megtöltéséhez és elektromos gyújtókkal való felszereléséhez, a mit rendkívüli körültekintéssel és a legnagyobb óvatossággal kellett végezni, a mennyiben a novemberi hideg időjárás miatt fagyos dinamittal dolgoztam, melyet a munka sürgősségére, illetve a minden pillanatban beállható jégzajlásra való tekintetből a rendes gyakorlattól eltérően, hatásának rovására bár, 30—35 fokú meleg vízben engesztettem fel, mert az e czélra használatban levő melegítő edényekben, melyekből csak kettő állott rendelkezésemre, e felengesztés rendkívül lassan haladt volna. Összesen felszereltem 36 db l-9, 12 db 1*4 és 8 db 0'95 kg.-os bádogszelenczét, mely munkával november hó 22-én készültem el. Ezután hozzáfogtam a robbantószelenczéknek a csövekben való lesülyesztéséhez, igyekezve, hogy a hajó oldalai mellett a robbantótöltések részben a hajó feneke alá kerüljenek, részben pedig a hajó oldalát érintsék. A hajó tengelyében elrendezett dinamitaknák a hajó feneke fölött mintegy 40 cm.-re voltak elhelyezve, mert a csöves czölöpökkel nem sikerült a hajótesten áthatolni. A 7-ik képen 1, 2, 3, 4, 5-tel továbbá 18, 19, 20-szal jelölt facsövekben 2 egymás fölött elhelyezett szelenczében 38 kg.-os, a 6—17 csövekben pedig 3 szelenczében 5'2 kg.-os dinamittöltések voltak elhelyezve. Az említett szelenczék sülyesztése, vezetékeinek kapcsolása és a fővezetéknek beiktatása után a parttól 'mintegy 120 m. távolságban villamos gyújtógéppel elsütöttem az aknákat. A robbanás megremegtette a földet s a víz 20—24 m. magasságra szökött fel s e hullámból rakétaszerűén lövődtek a magasba egyes facsődarabok. E vízhullámot aztán a hajó roncsainak felszínre kerülése követte. A. 2—3 m. hosszú hajóroncsok lassan lefelé úsztak. Hogy az egyidejűleg felrobbantott 92-8 kg. súlyű dinamit a hajó helyén a Tisza fenekén óriási gödröt vájhatott Ki : legjobban igazolta az a körülmény, hogy a hajó melletti jobb part 50 -60 m. hosszban megcsúszott s benne 20 cm. széles, repedés keletkezett. Valószínű, hogy a két napon keresztül tartott pilótázás s a gyakori horgonyvetések e környékről a halakat teljesen elriasztották, mert a nagy és hatalmas robbanás ellenére is csak egy kisebb harcsát sikerült felfedezni a hajóroncsok tömegében, a hol természetesen nagyon nehéz volt az esetleg felszínre vetett más halak számának pontos megfigyelése. Minthogy a felrobbantott hajó már teljesen el volt iszapolva, lehetetlen volt a robbantó aknákat a belsejében elhelyezni; ennélfogva a rendes gyakorlattól eltérve, nem használtam középpontosított-, hanem nyújtott töltéseket, annál is inkább, mert szűk csövekben kellett elhelyezni, melyek lehetőleg a hajóroncs oldalaihoz simultak. A hajó külső felszínén elhelyezett s a fa nemének és vastagságának megfelelő, szabadon felfektetett töltések kiszámítására az alábbi gyakorlati képleteket használtam :
